Békemozgalmak Zalában

Hazánkban a háború utáni első békemozgalom 1949. június 18-án indult el, amelynek a neve „Megvédjük a békét” volt. Ez a törekvés 1950. november 4-én Országos Béketanáccsá alakult. Ettől kezdve a béketanács szorosan a Hazafias Népfront mellett működött.

A Hazafias Népfront helyi bizottságai szerteágazó propaganda tevékenységet folytattak, így a békemozgalommal kapcsolatos teendők jelentős része is rájuk hárult. Minden évben május 9-én – a II. világháború európai befejeződésének napján – kezdődött a béke - barátság hónapja. A kommunista narratíva természetesen a Szovjetunió fasizmus felett aratott dicsőséges győzelmét emelte ki. A magyar békemozgalom főleg a szocialista országok népeivel való baráti kapcsolat kiépítésére törekedett. Így általában, magyar-bolgár, magyar-csehszlovák, magyar-jugoszláv, magyar-szovjet barátsági hónapok voltak. Sőt 1978-ban Garaboncon még kubai barátsági napot is tartottak. Ezek a békenapok jellemzően nagyon hasonló koreográfia szerint zajlottak le. A népfrontbizottságok tagjai előadásokat tartottak a baráti népek kultúrájáról, amelyeket filmvetítéssel, térképekkel, fényképekkel és külföldi lapok híradásaival tették színesebbé. A nagyobb településeken gyakran szerveztek irodalmi esteket is. Például 1961-ben „Magyar Írók a békéért” címmel rendeztek programokat, amelynek keretén belül a világ- és magyar irodalom békével kapcsolatos műveit mutatták be a szervezők. Sok esetben az adott ország képviselői is megjelentek az eseményeken, részvételükkel emelték a rendezvények színvonalát. 1971-ben a magyar-bolgár barátsági hét nagykanizsai rendezvényei az alábbi forgatókönyv szerint zajlott le. A bolgár küldöttséget a város elöljárói a városi tanács díszes előcsarnokában fogadták, ahol Petike Antal a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte az egybegyűlteket, majd megnyitotta a Bulgária életét és fejlődését dokumentáló fotókiállítást. Ezután a bolgár vendégek útja egy újabb tárlatmegnyitóra vezetett, amely a „Bulgária várja Önt” nevet viselte. Ezt követően a bolgár delegáció az üveggyárban tett látogatást, ahol az üzem gyártósorát tekintették meg. A délután folyamán Toso Doncsev a Bolgár Kulturális Központ munkatársa a Mező-gimnázium diákserege előtt beszélt a bolgár kultúra múltjáról és jelenéről, majd a nap baráti beszélgetéssel zárult a Hazafias Népfront Nagykanizsai Városi Titkárságán.

A magyar-szovjet barátsági hónapokat, nemcsak a korábban említett május-júniusi időszakban rendezték meg, hanem az év bármelyik időszakában sorra kerülhetett. Példának okáért 1959-ben februárban szervezték meg a két nép barátságát bemutató programsorozatot. A barátsági hónap megnyitója Zalaegerszegen volt, de Nagykanizsán és a járási székhelytelepüléseken is megemlékeztek a magyar - szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének évfordulójáról. A hónap folyamán több településen (például Hahót, Galambok, Letenye vagy Zalaapáti) is tartottak barátsági esteket, ahol a helyi földművesszövetkezetek kultúrcsoportjai is felléptek. Szovjet technika napja is volt Bázakerettyén, valamint Nagykanizsán. A szovjet film ünnepe, a szovjet könyv ünnepe, a magyar szovjet mezőgazdasági napok is a rendezvénysorozat részei voltak. A programok a Hazafias Népfront és a Szovjet-Magyar Baráti Társaság szoros együttműködésében valósultak meg. Sőt 1978-ban egy különleges időpontban rendezték meg a szovjet-magyar barátsági hetet Zala megyében, mivel október 23-án kezdődött az esemény Zalaegerszegen. A következő napokban a szovjet küldöttség megtekintette a Zala Bútorgyárat, Zalaszentgróton az iskolások és a pedagógusok előtt előadások hangzottak el a szovjet irodalomról. A külföldi vendégek több faluba is ellátogattak, ahol megismerkedhettek a helyi községi és a termelőszövetkezeti élettel is. Bánokszentgyörgyön pedig a béke jegyében a szervezők a lenini békepolitika megvalósulását mutatták be a település lakosságának.

A cikkem elején említettem, hogy a békemozgalmi munka irányvonalát az Országos Béketanács határozta meg. Tagjait általában a helyi békebizottságok delegálták. Többször rendeztek békekongresszust, ahol megtárgyalták a résztvevők a világban zajló történéseket. Általában az itt meghatározott témakörök kerültek szóba országszerte a békegyűléseken A magyar béketanács a Világ-Béketanáccsal is kapcsolatban állt, többször elküldték hozzájuk tiltakozó jegyzéküket egy-egy háborús konfliktus kapcsán. A magyar békemozgalom rendelkezett nyugati kapcsolatokkal is, főleg az atomfegyverek leszerelése kapcsán voltak egyetértő gondolatok. A jó viszony ellenére a kommunista propaganda mindig kiemelte, hogy csak a szocialista berendezkedésű országok teremthetik meg a békét, és hosszabb távon a szocializmus győzedelmeskedni fog az imperalizmus felett.

Az 1960-as, 1970-es években a vietnami háború volt a legnagyobb kihatású világesemény, amely a békemozgalmak törekvéseinek középpontjába került. Az Amerikai Egyesült Államok 1965 februárjától kapcsolódott be aktívan a harcokba, ennek nyomán a szocialista táborban erőteljes propaganda vette kezdetét. Zala megyében már a beavatkozás első napjai után gyűléseket rendeztek. Ezek ösztönzésére Zalaegerszeg és Nagykanizsa üzemeiből több ezer ember küldött a háború ellen tiltakozó leveleket, röpiratokat az Országos Béketanácshoz. Ebben az évben a vietnami események lettek a békehónap központi témái, sorra nyíltak háborúellenes kiállítások a városok és falvak művelődési házaiban. A könyvtárakban pedig béketárgyú kiadványok olvasására ösztönözték az embereket. A békemozgalmak rendezvényein a következő években is sokat foglalkoztak a vietnami konfliktussal. Nem sokkal az amerikai beavatkozás után a zalaegerszegi ruhagyár dolgozói elhatározták, hogy egynapi keresetükkel segítik a vietnami nép harcát, ez a kezdeményezés gyorsan átterjedt a megye többi üzemére is. Az úgynevezett „vietnami műszakok” eredményeképp 1969-re, több mint egymillió forint gyűlt össze a szolidaritási csekkszámlán. Az egyik legemlékezetesebb jótékonysági kampány a „vietnami takarók” horgolása volt a vietnami gyermekek megsegítésére. A felhívást az Országos Nőtanács tette közzé, amelyhez országszerte csatlakoztak a megyei nőtanácsok. A takarók 90 centiméter szélesek, 150 centiméter hosszúak, 10x10 horgolt kockákból álltak. Zalában száz takaró volt a terv 1969-ben, de végül háromszázharminchat készült el. A programban részt vettek a vállalatok dolgozói, iskolák tanulói, fodrászok, banki tisztviselők is. A mozgalom több éven keresztül átszőtte főleg a női dolgozók mindennapjait. Mindennek jegyében 1976. május 1-jén Zalaegerszegen felavatták Ho Si Minh szobrát, amely a magyar és a vietnami nép barátságát volt hivatott ábrázolni.

A magyar békemozgalom jelentősége az 1980-as évektől kezdve folyamatosan csökkent. A rendszerváltás folyamán az Országos Béketanács is megszűnt, a központilag irányított propaganda helyét pedig átvették a különböző civil, egyházi szervezetek, és magánemberek jótékonysági megmozdulásai a bajbajutottak megsegítésére.