Hogyan lesz a mezőgazdasági termelés eredményes?

Simonfalvi Elemér növényvédelmi szakmérnök, az országos növényorvosi kamara zalai küldöttje, az Agrokem Kft. ügyvezető igazgatója úgy látja: az elmúlt évtized legnagyobb kockázata lesz az idei termelésben.

A 2023-as esztendő viszonylag magas terményfelvásárlási árakkal indult, amelyek azonban már csökkenő tendenciát mutattak az előző időszakhoz képest. Az inputár-robbanás ellenére az elmúlt év kezdete a termelőkben azt a képzetet kelthette, hogy tartósan magasak maradnak a felvásárlási árak, és ezek fedezni fogják az inputköltségek jelentős növekedését, vázolta fel a helyzetet.

- Az előző két sikeres év hatására nagyon sokan komoly beruházásokba kezdtek, amelyek fedezete biztosnak látszott. Ugyanakkor tavaly elindult egy folyamat a terményárak lassú, ütemes csökkenésével, amit átmenetinek gondoltak a termelők. Sőt emelkedésben bíztak, ezért nagyon sokan nem adták el a terményeiket. Túlságosan kivártak, persze nem akartak a csökkenő felvásárlási árakkal veszteséget generálni, a végén mégis odajutottak, hogy majdnem az előző évi árnak a feléért kellett eladni terményeiket.

2023-ban átlagos terméshozamot produkáltak a szántóföldi növények Zalában, sőt a kukorica esetében kiugró termésátlagot. A csökkenő terményárak és a magas áron beszerzett input anyagok azonban több esetben veszteséget okoztak, illetve nulla közeli eredményt hoztak. Emiatt már megtorpanást lehetett látni az őszi vetésszerkezetben, jelezte az ügyvezető igazgató.

- Például a repcének lecsökkent a vetésterülete, mert nagy a költségvonzata, nagyon hosszú ideig áll benne a pénz, és nagy a kockázata. A termelők úgymond megharagudtak az őszi árpára is, amely a korábbi években az elvárásoknak megfelelően szerepelt. Jó terméshozamot produkált, jó áron lehetett eladni, így jó eredményt is hozott. Tavaly azonban szinte mindenkinek veszteséges volt, nagyon rossz minőségben lehetett betakarítani, és nagyon nyomott áron kelt el. Ennek folytán nagyon lecsökkent az őszi árpa vetésterülete is. Az őszi búzáé nagyjából ugyanaz maradt. Mivel a vetésszerkezetet nem lehet az egyik évről a másikra felborítani, a gazdák útkeresésbe fogtak, mégis milyen növényt termesszenek a kieső területeken. Mi az őszi mák mellett döntöttünk már két éve. Partnereink több száz hektáron termesztik, mert alacsony költséggel viszonylag jó árbevételt eredményez már 700-800 kiló hektáronkénti termésátlaggal.

A kukorica az elmúlt évben nagyon jó termést hozott, viszont arra nem lehet alapozni, hogy megint rekordtermést produkál. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kukoricatermesztés fedezeti pontja 7-8 tonna körüli hektáronként. A napraforgóval hasonló a helyzet, mert ha átlagot terem, akkor veszteséges. Nyereséges akkor lesz, ha 3 tonna feletti termésátlaggal lehet betakarítani. A szója egyöntetűen pozitív volt tavaly, nagyon szép eredményt hozott. Ehhez pedig az kell, hogy hektáronként 2 tonna felett teremjen. A szójáról azonban azt is tudni kell, hogy nem lehet mindenhova vetni. A dombtetőket, domboldalakat nem kedveli, csak a mélyebb fekvésű, nedves, párás völgyekben lehet termeszteni. Simonfalvi Elemér mindezen tények tükrében úgy véli, a termelőknek alaposan át kell gondolniuk, hogy mekkora költségekkel mely növények termesztésébe kezdenek.

- Ebben a helyzetben még inkább hangsúlyt kap a szakértelem, illetve a szakképzettség – szögezte le. - Ennek hiánya komoly hátrány, hiszen egy mezőgazdasági vállalkozónak nem csak a vetések idejét kell tudni. Ismernie kell a növények élettanát, a talajtant, a kórokozókat és a kártevő fajokat. Kellő tudás hiányában egy-egy év bejöhet, de több nem. A termesztés eredményességét nem lehet a szerencsére, sem az interneten fellelhető, minden szakértelmet nélkülöző információkra bízni. Ezért azt tanácsolom, hogy a termelők vegyék igénybe azokat a tudásokat, amelyeket felkínálnak nekik az integrátorok, a növényorvosok és a falugazdászok. Idén és hosszú távon az tud sikeres lenni, aki közgazdaságilag és szakmailag támogatva és felkészülve, valamint a technológiákat fegyelmezetten betartva termel. Szakemberekre kell bízni a döntések előkészítését, ebben tudunk a termesztés valamennyi fázisában a gazdálkodók segítségére lenni.

Az inputárak el kezdtek csökkenni, elsősorban a vetőmagárak már tavaly ősszel. A termelőknek azt javaslom, hogy az olcsóbb vetőmagot válasszák és az így megtakarított pénzt inkább tápanyagra fordítsák. A nitrogén műtrágya árát a gáz világpiaci ára befolyásolja, ami visszaállt a háború előtti árszintre. A műtrágya ára viszont nem követi ezt, ami akkor 60-70 ezer forintba került tonnánként, most meg a duplájába, miközben a kukorica vagy a repce termesztési költségének jelentős részét ez adja. Indokolatlanul magasak a növényvédőszer-árak is, amelyek még 420 forint per eurónál lettek beárazva. Tehát az inputárak rendkívül gyorsan követték a terményárak növekedését, most hogy ezek visszaestek, az inputárak maradtak. A szakértők, elemzők szerint a terményárak nem fognak változni, mert azon tendenciák,

amelyek korábban megemelték, a Covid és a háborús helyzet mögött inkább csak pszichológiai hatás volt, és semmi realitás. A helyzet most az, hogy a magas inputárak mellett a mostani terményárakkal kell kalkulálniuk a termelőknek. A termelés biztonságos finanszírozásához tehát érdemes igénybe venniük a kormány által biztosított, kedvező feltételű banki hitelkonstrukciókat – javasolta az ügyvezető igazgató.

A pozitív dolgok tekintetében most az időjárást is meg lehet említeni, mert a csapadékos ősz és tél jól feltöltötte a talajokat, hangsúlyozta Simonfalvi Elemér. Lassan egy hónap múlva indul a szezon a fejtrágyák kijuttatásával, a tavaszi árpa és a tavaszi búza vetésével, mely utóbbi már januárban is bekerülhet a földbe. Ráadásul a tavaszi vetésű növényekkel az őszi kiesőket is lehet pótolni.