Jó reggelt, Zala vármegye!

Minden petárdázó, tűzijátékozó polgártárs édesanyjáról tisztelettel megemlékezve – és tényleg, mert ezek az asszonyok nem tehetnek arról, mivé lett szeretett, féltett, jóra nevelt gyermekük –, megtört szívvel tudatjuk: idén is ártatlan, szerető s szeretett lények élete szárad a lelkükön. Pezsgő-, pálinka-, sör- és bormámorban úszva, életük összes kínját durranó-robbanó hangorkánba rejtve – elvették más, négylábú teremtett lényekét, akikét a chipolvasóval felszerelt, áldozatvállaló, elkötelezett állatvédők sem tudtak megmenteni. Nekik csak egy vidám, mámoros, felelőtlen este volt, ami talán kis másnapi fejfájással elmúlt – másoknak ez örök fájdalom és gyász. Vajon mikor tanulunk meg végre együtt élni?!