Kőbán Rita és Jónyer István szenvedélyről, alázatról, kitartásról a zalaegerszegi MCC-ben

A moderátor Füleky András, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete igazgatója, aki a neves sportolókkal a sport iránti szenvedélyről és alázatról, kitartásról és lemondásról, a nemzet iránti elkötelezettségről beszélget, de a résztvevők hallhatnak arról is, hogyan lehet a ma ifjúságát az élsportolói életre felkészíteni.

Kőbán Rita kétszeres olimpiai bajnok, kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok kajakozó
Családjában ötödik lányként, jócskán nővérei után született, „amikor már nem várta senki”. Ez a „megkésettségi érzés” alighanem meghatározta viszonyát a világhoz, sorsához. Mintegy létét akarta bizonyítani, egészen egyedit létrehozni. Töretlen és törhetetlen akarat, törekvés, kiapadhatatlan energiaforrás, mérhetetlen céltudatosság jellemezte. Kezdő kajakosként kialakult benne az eltökéltség, hogy a világ legjobbja lesz belőle. Ez a fanatikus törekvés végigkísérte pályája során. Öt ízben végzett világversenyen a második helyen, míg sikerült felállnia a dobogó felső fokára, és innentől nem engedett. Éveken át volt a sportág királynője. Idővel egyre keményebb, eltökéltebb és ezzel együtt egyre sikeresebb lett. Csapathajókban, ahol mindig ő volt a meghatározó egyéniség, 1987-től sorra nyerte a világbajnokságokat, és 1992-ben a négyessel olimpiai bajnok is lett. Ugyanakkor az egyéni döntő elbukását keserű kudarcként élte meg, és szinte mániákus céltudatossággal készült arra, hogy négy évvel később, Atlantában, egyesben a sportág vitathatatlanul legnagyobb egyénisége legyen. Ez hatalmas küzdelem után sikerült is neki, így ő az első magyar női kajakos olimpiai bajnok. Célját elérte, álmát valóra váltotta, ő lett a sportág vitathatatlanul legnagyobb egyénisége, a kajakkirálynő, írják a program ismertetőjében a szervezők.

Jónyer István négyszeres világ- és Európa-bajnok asztaliteniszező, a Nemzet Sportolója
 Egy anatómiai csoda, orvosi rejtély, rendszeres fejtörésre okot adó esete az idegkutatóknak. Jónyer István ugyanis idegek nélkül született, olvasható a bemutatóban. Lehetett akármilyen az állás, bármilyen nagy a tét, félelmetes az ellenfél, neki fogalma sem volt milyen az, ha akárcsak megborzolódnak egy asztaliteniszező idegei. Addig semmilyen helyzet nem jutott el nála mérkőzés közben. Mindegy volt számára, hogy világbajnoki döntő, vagy egyszerű bemelegítő játszadozás, ő ugyanazzal a rendíthetetlen nyugalommal, kizökkenthetetlen precizitással ütötte vissza a túloldalról jövő nyesett, pörgetett, megcsapott, vagy finoman átemelt labdákat. Nem hibázott, nem kockáztatott, nem bravúrozott, nem akarta elkápráztatni a közönséget, kizárólag a győzelem érdekelte. Hogy addig és úgy üsse-nyesse-pörgesse vissza a kaucsukot az ellenfél térfelére, amíg az ott nem landol magatehetetlenül. Szemmel is lehetetlen volt sokszor követni röppályáját, az újabb és újabb kurflikat. Visszaküldéséhez átvételi elismervény is kevés lett volna. Maximálisan méltónak bizonyult nevéhez. Jó és nyer.