2024.02.17. 15:30
A város peremén, avagy hogyan végződik Zalaegerszeg a lakótelepek után
Hogyan végződik a város a lakótelepek után? Arra jártunk az erdőkön, mezőkön vezető ösvényeken, amerre még emberek élnek, építkeznek, kirándulnak. Sok ilyen helye van Egerszegnek, hiszen a város számos helyen ránőtt a szőlőhegyeire, magába szippantotta, átalakította, átalakítja ezeket. Egyik ilyen a Jánkahegy, amely a Bak felé vezető főút és az Alsóerdei út között, beleértve a Kertváros egy részét is, húzódik dél felé, belőle csatlakoztatva több kisebb szőlőskertet is. Látványosan szép a táj, nem véletlen, hogy sokan választják lakóhelyül…
Kinyílik a kilátás a városra
Fotó: Győrffy István
A hegy alatt, az Alsóerdő sarkától vezet egy ösvény az erdő mentén. A Jánka szőlőskertjei leérnek az erdő széléig, részben elvadultak, több pincét el is hagytak tulajdonosaik. Még látszik, hogy az egykori gazdák gyümölcsfákat ültettek az erdő szélére is, de ezeket mára elnyomta az erdő. Néhány pince még birkózik a létéért a hegyoldal alján, nem sok reménnyel. Egy szélesebb allé indul a hegy teteje felé, nekivágunk, lássuk: hova jutunk? A hegytető felé két nagyobb épület is készült már itt korábban az allé mellé, nagyobbak, mint az egykor engedélyezett 12 négyzetméteres kis hajlékok. Körülöttük öregedő gyümölcsfák, melyek ágai között rálátni a Kertváros szélső tömbházaira, s Becsali, Egerszeghegy sűrűn épített hajlékaira. Az allé erre már átmegy úttá, pontosabban nehezen járható meredek emelkedővé. A benyíló elején kisteherautó állja el az utat, platóján építőanyag, mellette átalakítás alatt lévő ház, előtte egy férfi fejszével fát aprít.
– Mikor látott ezen az úton völgyből érkező látogatót? – kérdezek rá.
– Ritkán, tán sohasem… Nem az enyém a birtok, itt dolgozunk a ház átépítésén már egy hónapja. A megrendelő ide akar költözni. A gerinc házai erre lakottak, szép hely – mondja még s teszi tovább a dolgát.
Kilépve az útra kinyílik előttünk a táj, mesés a kilátás Besenyőre, a Bozsoki- és a Csácsi-hegyre, a Zala völgyére. Az egyik kertben idősebb, ismerős férfi a gyümölcsfákkal foglalatoskodik.
– A fiamé a ház, én Csácsban lakom, segítek neki. Szó, ami szó, innét nézve mesés a vidék, mint ahogy a csácsi, vagy a bozsoki hegyről nézve is az. Nem kell felmenni a háztetőre, hogy messzire elláson az ember, a földről is mindent látni. Mégis, kilátót akarnak építeni százmillióért a bozsoki hegyre, mintha a földről nem lehetne ugyanazt látni. Ha ezt a pénzt a hegyekre kell költeni, javítanák meg belőle az utakat, igazán rájuk férne, ez volna a fontosabb…
A keresztig megyünk, ahol a Hosszú-Jánka utca a Keresztes utcával találkozik. Ez utóbbin haladunk tovább az Alsóerdő felé. Innét jó kilátás nyílik az Aranyoslaphoz vezető út mentén épült házakra, amelyek már elérik a rét szélét. A Keresztes utcában szép házak sorakoznak, egészen az erdő széléig, ahol az utca elfordul az erdő mellett a város felé. Pontosabban itt közvetlenül már nincs is erdő, mert egy jókora darab tölgyest kivágtak. Az egykori faóriások tuskói most is láthatók, még nem nőtte be őket az új sarjadék. Az erdőszéli út mentén új tábla hirdeti: Tölgyek útja. Ez az Alsóerdő felé vezet, míg az erdőbe több ösvényen is mehetnénk, ha tudnák, melyik hova vezet. Szerencsére jön egy fiatalember, aki nagyon szép agár kutyát vezet, s útba igazít: – Bármelyiken elindul, leér a Kertváros szélére – mondja.
A Keresztes utca szélső házai már az erdő árnyékában nőttek ki a földből, kertjüket betonlábakra erősített drótkerítés szegélyezi, különben mindenüket elpusztítanák a vadak. Az erdő ösvényén haladva a kopasz fák ágai között feltűnnek a közeli épületek sziluettjei, színei, majd lejjebb érve a Kertváros legszélső lakóparkja is elénk tárul. Három többemeletes lakótömb épült a Nemzetőr utcában, ezeket erős drótkerítéssel választották le a mellettük lévő völgytől, ahol már az Alsóerdő öreg fái magasodnak. Az elvadult bozótos mellett húzódó kerítés jókora parkosított kertet véd az idegenektől, a vadaktól. Végigsétálva a kerítés mellett látszik, hogy a drótot megemelve bejutottak a vadak a kertbe. Mintha csak felszántották volna, jókora területen feltúrták, tönkre tették a parkot. A lakók cövekkel elzárták a rongálás helyét, de ezzel nem oldottak meg semmit, mert a vadak rendre erre jönnek, s mivel csak eddig juthatnak, teszik a dolgukat. A kertnek nincs a drót alatt beton alapja, egy megtermett vadkannak, vagy kocának a drót önmagában nem akadály…
Mint ahogy a közlekedési táblák tiltása sem szentség az autósoknak, a rengeteg jármű okozza a másik bosszúságot. A parkolóhely a város szélén is kevés, így az utak mentét, sok helyen a zöldet is az autók foglalják el. Mégis, a vadakkal, a sok helyen rossz utakkal, hiányos infrastruktúrával együtt is, a város peremén új életet kezdők száma szaporodik…
A város peremén
Fotók: Győrffy István