A zalai művészek programsorozattal reagálnak a művészettörténet oktatás szűkülésére

Monok Balázs vizuális és környezetkultúra tanár, az Ady- iskola pedagógus munkatársa Természetes-e a művészet, vagy inkább művészi a természetünk? címmel valójában   közös tanakodásra invitált. Mint jelezte, erre a kérdésre keresi a választ, aznap este az egyik művészettörténeti kalandját elmesélve.

Mire vágyik az élőlény? Ételre, biztonságra. Vagy valami másra is? Az ember kíváncsi. Távcsövet fejleszt, hogy jó messzire lásson. Mit vesz észre? Spirálgalaxisokat. Ugyanezt látja a vízörvényben, a páfrány kanyarodó hajtásában, de még az embrióban és a saját ujjlenyomatában is. A tekergő vonal kígyós fejdíszen köszön vissza. Meg a jón oszlopfőn. A spirál a nevét a lélek (spiritusz) szóból kapja. A síkgörbénél és a logaritmikus spirálnál járunk, pedig ki se tettük a lábunkat az alagsorból.

Ha már ember: bemutatta a főemlősök két eltérő viselkedésű fajtáját. A csimpánzok kegyetlen agresszivitását és a bonobok együttműködő életmódját. A csimpánzok kövekkel dobálják az erőtlent, az e célra gyűjtött kőkupac a piramisok formáját idézi. Sejthető, eljutottunk a möbius-szalagig, az afrikai szövőpinty megalkotott madárfészkéig, a gallymetsző bogár pálcikaotthonáig. Minden művészi.

Miről van szó?

Képzőművészeti terepasztal-beszélgetések címmel indult a tervek szerint júniusig tartó előadássorozat, melyet Utóvéd elnevezéssel hoztak létre Tóth Norbert képzőművész kezdeményezésére, ellensúlyozandó azt, hogy a Nemzeti Alaptantervből (NAT) kivezették a művészettörténetet önálló tantárgyként.

 – Miért? Valami olyasmi a vezérfonalunk, hogy művészeti körökben már régóta egyértelmű, szükség van a közösségi összefogásra, az együttműködésre, és olyan szerepek átvételére, amit amúgy közintézményeknek kellene betöltenie, ha azt akarjuk, hogy legyen utánpótlása és helye a progresszív képzőművészet kedvelőinek, a kortárs kultúra „fogyasztóinak” – mondta lapunk kérdésére Tóth Norbert. – Bár ez nem a mi feladatunk lenne, de mivel nem csinálja más, emiatt muszáj átvállalnunk ezt a munkát. A kultúra, a képzőművészet az életünk szerves része. Talán egyes területeihez értünk is, ezekről pedig szívesen beszélünk nagyobb nyilvánosság előtt.

A sorozat folytatása impozánsnak ígérkezik. A következő alkalommal Dr. habil. Filp Csaba Munkácsy-díjas festőművész, egyetemi docens, Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára érkezik és a „Csendéletek másként – Érdekességek a csendélet készítéséről és a csendéleti tárgyakról” címmel  tart beszélgetős előadást, talán visszaadva a lenézett témaválasztás rangját.

Harmadikként Baki Orsolya, és Farkas Imre képzőművész várja a publikumot  „Mi a futurizmus, és mi köze a konyhaművészethez?” című esttel. A kóstolóval egybekötött alkalom utazást kínál a 100 évvel ezelőtti olasz művészet világába is.

Danyi Gábor történész monografikus igényű áttekintéssel készül a magyarországi államszocializmus időszakában tapasztalható nem hivatalos, cenzúrázatlan szövegprodukció, vagyis a szamizdat  jelenségéről.

A könyvbemutató előadás után Király Hajnalka festőművész, tanár a női alkotókkal foglalkozik, egy későbbi alkalommal pedig „Skizoid művészek – hiteles-e egy pszichiátriai diagnózissal rendelkező alkotó?  Művészek és pszichózis: lehet-e elismert alkotó egy diagnosztizált skizoid ember?” címmel tart előadást.  Mi a különbség a gondolatébresztő alkotások és a bizonyítottan elmegyógyintézetben kezelt alkotók művei között?, kérdezi majd.  

Kovács László művészettörténész, képzőművész témája egyfelől az absztrakt festészet lesz, áttekinti a  fontosabb századeleji tendenciákat, és az absztrakt festészet fénykorának számító 1950-es évek amerikai  expresszionizmusát. Ugyanő szól Vajda Lajosról, Tóth Norbert  a „csinált város” témát választotta, Tánczos György festőművész-tanár a víz témájának festészeti megközelítéseit veszi górcső alá.