Beszélgetés zalai előadása kapcsán Kovács Edit egyetemi oktatóval

A diszciplina egyik oktatója a napokban Zalában járt, a KOVÁSZ elnevezésű, „Zalai Falvakért Egyesület az Itthon Zalában, Európában – Nők és fiatalok a közéletben, a helyi közösségekben” című projekt részvevőivel találkozott. Kovács Edit az egyetemi katedra mellett a mindennapi életben is aktív résztvevője a civil szférának. A segítségével tekintettük át a közösségépítés, fejlesztés sok évtizedre visszatekintő hazai történetét.

- A hetvenes években formálódott a közösségfejlesztők egyesülete progresszív népművelési csoportokból, akik a helyi kultúrát helyezték figyelmük középpontjába, tudták, hogy nemcsak közvetíteni kell a kultúrát, hanem felismerni a környezetünkben, majd megőrizni és megújítani - mondta Kovács Edit. -  Másképp indult, mint a hasonló európai gyakorlatok, de amikor 1989-ben formálisan is megalakult az egyesület, már természetes volt, hogy az embereknek joguk és dolguk is részt venni az őket körülvevő világ alakításában. Az a kérdés, hogy az együtt élő emberek hogyan tudják ezt a legjobb minőségben tenni. Ha például a falusias jelleget szeretnék megtartani, legyen mód rá, de ha mások szeretnének urbanizálódni, az legyen lehetséges. A közösségi kezdeményezések azokat az érdekeket keresik, amelyek összekötik a közösségeket. A hazai intézményesülés kiteljesedése egybeesett Magyarország rendszerváltásával, majd az Európai Unióhoz való csatlakozással. Örömmel láttuk, hogy az európai vidékfejlesztés eszméiben határozottan megjelennek az általunk itthon, saját közösségeinkben tapasztaltak. Ebben az időszakban a városokban, de főleg a falvakban sokféle öntevékeny közösségi fórum jött létre, mikrotérségi társulások alakultak, virultak.

-Az ELTE mesterszakon tanítja a közösségfejlesztést. A kikerülő szakemberekre hol van szükség leginkább?

- Hosszú előkészítés után 2011-ben indult el a szak, van közösségi mentálhigiéné szak Vácott, a református közösség pedig Sárospatakon épp ebben az évben indított ilyen tartalmú mesterszakot. Az ELTE-n a mi szakunk nappali tagozatára szívesen jelentkeznek humán végzettségűek, a levelezőre pedig jellemzően már a pályán dolgozók közül érkeznek. Új impulzusokat keresnek, rendszerben szeretnék látni a teendőiket. A lendület fenntartására általában nagy szükség van, amikor szűkül a tér, ezt is szolgálja a képzés. Sokan vannak, akik az üzleti világban, vagy a hivatali munkában már nem érzik jól magukat. Érdekes, hogy a motiváció az intézményes keretek kevésbé kedvező helyzete mellett is nő, az értelmes cselekvés vonzó. Ma már a közösségi finanszírozás és az EU-s pályázatok is segíti ezeket az aktív embereket.

- Ha a saját motivációját kérdezem, mit mond, mi vitte a közösségfejlesztés felé?

-Szerencsés embernek tartom magam, műszaki területre készülve, édesapám tanácsára végeztem el az 5. évet a középiskolában, amikoris szociális szakasszisztens képzésben vettem részt, noha 1994-ben fogalmam sem volt róla, mit is jelent. Akkor találkoztam az önkéntességgel, a civil szervezetekkel, ifjúsági körökkel, gyakorlati feladatok során tréning módszerekkel. Pécsett az egyetemen művelődésszervezést tanultam, Vercseg Ilona és Péterfi Ferenc óráit hallgattam. Rájöttem, hogy a közösségfejlesztés elmélete, gyakorlata izgalmas. Rengeteg helyen jártam az országban, láttam, hogy a lakóhely, a lokalitás, és az arra való befolyás erős közös igény az emberekben, akkor is, ha eltérően gondolkodnak a világról.

-Milyen a nemzetközi gyakorlat, kiforrottabb másutt, vagy lépést tartunk a jó közösségek támogatásában?

- A hazai közösségfejlesztő egyesület elnökeként látom, hogy a 2000-es évek Európában is, nálunk is az építkezés időszakát jelentették. A közben radikálisan változó környezet hatásai azonban jobban artikulálják a különbségeket. Gondolok a világjárványra, a menekültügyre, a genetikailag módosított élelmiszerekre, a háborúra, a klímaváltozásra. Túl gyorsan változnak a dolgok, az embereket a közösségi jóllét mellett az egyéni hogylét érdekli, szorongással tölti el az ivóvíz, az egészség, az élet feletti kontroll elvesztése miatti félelem. Az a felismerés, hogy nem lehet megoldani egyedül a makroproblémákat, amik alól nem tudjuk kivonni magunkat, cselekedni csakis együtt lehet, nos az a közösségfejlesztés egyik kovásza.

A KÖFE (Közösségfejlesztők Egyesülete) szakmai segítséget, bátorítást ad a helyi közösség szervezőinek, a helyi közösségi munkásoknak, önkéntes érdeklődőknek, akiknek célja a településükön cselekedni akaró emberek támogatása, hangsúlyozta Kovács Edit.