Csuja Imre volt a megyei könyvtár vendége

Anyám tyúkja, Családi kör, Szózat és Kosztolányi Boldog, szomorú dal című verse. Ezekkel a művekkel indította a programot a művész, akivel ezt követően a közönség egy kicsit visszautazhatott az időben. Csuja Imre elárulta, hogy a költészet gyermekkorától része az életének, hiszen nagymamájától nagyon sok költeményt tanult, ezek nagy részét sokszor tűzi műsorra. Korán kiderült, hogy érdekli a színjátszás, s abban, hogy ebbe az irányba fordult, nagy szerepe volt magyartanárának, Siket Zoltánnak. A főiskolai felvételire aprólékosan kidolgozott monológokkal ment, majd Simon Zsuzsa osztályába került, ahol osztálytársa volt Farkas Ignác, a Hevesi Sándor Színház színművésze. 

A diploma megszerzése után több állomás következett, míg Csuja Imre felkerült Budapestre, az Arany János Színházba. Volt szabadúszó is, később az Örkény társulatában találta meg a helyét. Időközben elkezdett szinkronizálni, s mint mondta, eddig már számos világhírű színésznek, köztük Peter Ustinovnak, Alfred Molinának és Wesley Snipesnak kölcsönözte a hangját. Játszott a Viaduktban, a Hosszú alkonyban, majd megkapta az Üvegtigrisben Csoki szerepét, később pedig ő formálta meg Balát a Valami Amerika 3-ban. Olyan sorozatokba is hívták, mint a Kisváros, újabban pedig a televízióban A mi kis falunkban láthatják a nézők. Kiderült, hogy minden szerepre és előadásra aprólékosan, precízen készül, a figurát hosszan érleli. Vannak verses estjei is, ezekkel több, mint egy évtizede járja az országot, így sokakhoz eljuttatja a magyar líra gyöngyszemeit. Repertoárjából ezúttal sem hiányzott Ady, emellett Babits Mihálytól a Jónás imája is elhangzott. Szó esett még arról, hogyan pihen, s elmondta, hogy szabadidejében szívesen kertészkedik. Ennek apropóján – mivel a bibliotékában már magkönyvtári szolgáltatás is van – a könyvtárosoktól többféle vetőmagot tartalmazó csomagot kapott. A rendezvény zárásaként, valamint az idei Keresztury-évfordulóhoz kapcsolódva még egy meglepetéssel kedveskedett a zalaegerszegi közönségnek, amikor felolvasta a költő Mindig velem vagy című versét.