Művek hegyről, barátokról, Pannóniáról

Így, jóllehet, a korábbi impozáns küllem helyett kisebben, szűkebben, de áll a vártán a lap, a szerkesztőség tagjai (Nagygéci Kovács József, Juhász Tibor, Molnár András, Bence Lajos, Szálinger Balázs, Vörös István)  Bubits Tünde főszerkesztővel az élen gondozza a tehetségeket, lokalitását tágítja, szépirodalmi rovatában térségenként adja közre a verseket, novellákat, naplókat, szem előtt tartja a helytörténeti témájú írások közlését, nem fukarkodik a társművészetek figyelemmel kísérésével. Évente legalább hat lapszámot jelentetnek meg, emellett a kiadójuk (Pannon Írók Társasága) jóvoltából külön kötetek megjelentetését is sikerül kivarázsolni a feszes költségvetésből.  

A 2024-es év első lapszámát február 23-án mutatták be a megyei könyvtárban. A folyóiratot évek óta nyitó Egymondatok rovatban a miskolci költő, Ráday Zsófia és a budapesti Masri Mona Aicha 2023-as novemberi és decemberi mondatait olvashatjuk. Utóbbitól például azt, hogy: „Nem, nem mi tartjuk a rítusokat, azok tartanak minket. (A 30 éves szerző református lelkész.)

A szépirodalmi szekció a szokottnál is gazdagabb, 17 szerző kapott benne helyet, köztük alig huszonéves is akad Endrey-Nagy Ágoston személyében, akinek egészen mély műveltségről árulkodó sorait persze hasonló klasszika-filológiai felvértezettség hiányában is képesek leszünk megérteni. Lukács Flórát is vonzza az ókori mitológia, amikor Ikaroszt hozza szóba, így ír: „Rettegek attól az időtől, / mikor nem leszel többé megszólítható.” Az aggodalom jogosnak tűnik.

A lapszámot Kajos Anna Zsófia festményeiről készült reprodukciók illusztrálják, a zalaegerszegi, de Skóciában is élt alkotóról Pánczél Petra zalaegerszegi kulturális újságíró írását közli a folyóirat.

A Pannon Tükör 2024/1. lapszámával együtt ismerkedhetett a zalaegerszegi közönség Bence Lajos Füst a hegyen című verseskötetével, melyről a lapszámban Cséby Géza írt recenziót.  Ebben olvashatjuk: „Bence új kötetének versválogatásában visszanyúl a rég-, vagy közelmúlthoz is. Barátaival töltött történéseinek emlékéhez, amelyek láthatóan megnyugtatják, olykor keserédes történéseket hoznak felszínre, de minden kétséget kizáróan meghatározóak a költő életében. Aprócska gondolatok, amelyek mégiscsak fontossá válnak a visszaemlékezések tükrében.” A műítész egyben baráti kapcsolatot is ápol a muravidéki költővel,  a zalaegerszegi beszélgetésük hangulata jól tükrözte, mennyire ismerik egymás gondolatvilágát.