Afréka a Mindszentyneumban

Dr. Fodor Réka március 8-án, pár nappal a következő afrikai missziója előtt Zalaegerszegen, a Mindszentyneumban beszélt az érdeklődőknek Afrikáról és az Afréka Alapítvány missziós tevékenységéről.

- 12 évesen Albert Schweitzer könyvét olvasva jutottam el oda, hogy szeretnék majd Afrikába orvosmisszióba menni - fogalmazott. - Ekkor még nem voltam istenhívő, de azt tudtam, hogy missziós orvos leszek. Az első misszió 32 évvel később, 2015-ben indult, akkor Ugandába mentem. Teljesen mindegy volt, hová, azt sem tudtam, hol van Uganda a térképen, de ide szerveztek missziót. Volt egy felhívás, amire jelentkeztem. Abban a misszióban nem Jézus volt a középpontban, hanem a segítés, ami nagyon jó, de én tudtam, hogy kell egy alapítvány, ami evangelizál is. Ezért hoztuk létre férjemmel, Greguss Sándorral az Afréka Alapítványt. Persze, az alapítványt senki nem ismerte, így senki nem támogatta. Egyszer elmentem Csókay András előadására, aki arról beszélt, hogy már háromszor volt Nigériában, megkértem, kérdezze meg, kell-e oda belgyógyász, és így indult a nigériai misszió. Az afrikai emberek viszonyulása hozzánk változó, nemcsak országonként, hanem közösségenként is. A legfontosabb, hogy ki épít fel, ki mutat be minket. Kongóban nem katolikus közegben voltam, ott inkább féltek tőlünk. Ugandában viszont nem volt rossz, mert ott már volt előttünk tíz misszió, tudták, hogy barátságosak vagyunk. Nigériában ünnepeltek minket, de ennek az áll a hátterében, hogy katolikus közösségbe megyünk, bemutatott minket az érsek atya, s elmondta: olyan országból jövünk, ahol nem voltak gyarmatok, ettől ők teljesen megdöbbentek. Itt a miséken 5-10 ezer fő van, és ott elhangzik, hogy jön doktor Réka, ahogy hívnak. Egy testvéri közösség alakult ki itt az elmúlt nyolc évben. Tavaly voltam Ghánában, az első nap alig jöttek betegek, nem volt jól megszervezve, nem mondták el, kik vagyunk. Pár ember, aki eljött, meggyógyult, és egy hétre rá már a kórház kertjében aludtak százak, hogy beférjenek a következő napra. Azóta is írnak, hogy mikor megyek vissza, de nekem Nigéria a második hazám – mesélt dr. Fodor Réka.

A 2-3-5 hetes missziót nagy gyűjtés előzi meg. A földrész drámája, hogy ha nincs stabil adórendszer, az összes hátrányával együtt, akkor nincs ingyen oktatás, nincs ingyen egészségügy. És ha nincs ez a két pillér, akkor a társadalom törékeny. Aki nem jár iskolába, annak anyakönyvezése sincs. Egyedül a katolikus egyház tudja, hány tagja van, mert ott van keresztlevél. Amikor a szülő nő a kórház előtt meghal, mert nincs pénze letétre, akkor értjük meg igazán, mit jelent, hogy ott nincs társadalombiztosítás. Ott is van közkórház, de azért fizetni kell. Persze, előfordul, hogy bekerül egy gazdag a kórházba, és kivált tíz szegény beteget.

Naponta 200 beteget tudnak fogadni. Napokkal korábban kitelepül a mikroszkóp, a generátor, amivel áramot termelnek, és egy húszfős team. A missziónak mindig van anyagi kerete, kb. 60 ezer dollár egy háromhetes misszió költségvetése. A legnagyobb hozadéka, hogy ingyen gyógyítanak, és ingyen megkapja a beteg a gyógyszert. Az ingyen gyógyszer nélkül a misszió mit sem érne.

Most már az oktatásra is fókuszál az Afréka Alapítvány, az atyák szigorú kritériumok szerint választják ki az ösztöndíjban részesülő gyerekeket. Eddig öt iskolában 180 gyereket tudtak rendszeresen támogatni.

Sárközi Violetta