Bakonyi Péter: Német katonák Zala megyében 1941 áprilisában

A Teleki-kormány működésének első évében ezekhez a külpolitikai célkitűzésekhez ragaszkodva sikerült visszaszerezni Kárpátalját és kimaradni a Lengyelország elleni német invázióból. 1940-ben azonban alapjaiban változott meg a nemzetközi helyzet: Hitler előbb elfoglalta Dániát és Norvégiát, majd megtámadta Franciaországot és vereséget mért az angol-francia csapatokra. 

Az év második felében már csak egyedül Nagy-Britannia harcolt a Német Birodalommal. A szigetország elleni invázió végül elmaradt, ehelyett a német hadsereg Hitler utasítására a Szovjetunió megtámadására készült fel. Az ideológiai okok mellett ebben az is szerepet játszott, hogy a szovjet és német terjeszkedési törekvések egyre inkább keresztezték egymást, például a stratégiai elhelyezkedésű és gazdag olajmezőkkel rendelkező Románia kapcsán. A Führer számára ekkor még úgy tűnt, hogy a Balkán hatalmi viszonyait nem szükséges átalakítania, hiszen a térségben németbarát vagy legalábbis semleges kormányok regnáltak. Eközben Románia szorult helyzetét kihasználva a magyar kormány újabb revíziós sikert könyvelhetett el: az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntéssel Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. A szovjet támadástól, illetve a további magyar revíziós törekvésektől rettegő Romániába pedig rövidesen német csapatok érkeztek. Ám Hitler gondosan felépített terveit ekkor egy váratlan esemény forgatta fel, amely aztán a magyar kormány „fegyveres semlegességre” vonatkozó reményeit is szertefoszlatta.

Olaszország diktátora, Mussolini a Balkánt saját befolyási övezetének tekintette, így önérzetét mélyen sértette, hogy Hitler az ő tájékoztatása nélkül vezényelt csapatokat Romániába. A német lépésre frappáns válasznak tűnt egy a térségben indítandó önálló olasz katonai akció. Az első világháború után Olaszország befolyása alá került Albániát már 1939-ben okkupálta Mussolini, most pedig elérkezettnek látta az időt a hivatalosan semleges, de Angliával jó viszonyt ápoló Görögország elfoglalására is. Az 1940. október 28-án megindított hadművelet azonban a támadók felkészületlensége, a logisztikai nehézségek, az egyre rosszabbodó időjárási körülmények, valamint a görögök hősies ellenállása és Nagy Britannia beavatkozása következtében kudarcba fulladt. Ugyanakkor a Kréta szigetére települt angol bombázók akár a romániai olajmezőket is célba vehették. A Balkánon tehát egy olyan háborús gócpont alakult ki, amely komoly veszélyt jelentett volna a Szovjetunió ellen vonuló német hadsereg hátában. Emiatt Hitler kénytelen volt elhalasztani a keleti hadjáratot és parancsot adott a Görögország elleni hadművelet kidolgozására, melynek fedőneve a Marica-terv lett. A német hadvezetés számíthatott Bulgária és Románia együttműködésére, de a haderő gyors átcsoportosítása érdekében Magyarország közlekedési útvonalaira is szükség volt. A bécsi döntéssel lekötelezett magyar kormány ezúttal nem térhetett ki Berlin kérései elől, így nemcsak a csapatok mozgatásához járult hozzá, hanem rövidesen csatlakozott a német-olasz-japán háromhatalmi egyezményhez is. Ezt ellensúlyozandó a kormány tárgyalásokba kezdett a hasonló külpolitikai dilemmákkal küszködő, egyébként szintén Németország felé közeledő Jugoszláviával. Így született meg 1940. december 12-én a magyar–jugoszláv „örök barátsági” szerződés. A balkáni helyzet stabilizálása érdekében ugyanakkor Hitler egyre nagyobb nyomás alá helyezte a jugoszláv politikai vezetést, hogy mielőbb csatlakozzanak a németek vezette koalícióhoz. Ez végül csak 1941. március 25-én történt meg, amikor a belgrádi kormány is aláírta a háromhatalmi egyezményt. A szerződéshez kapcsolt titkos záradékok egyikében Hitler még arra is garanciát vállalt, hogy nem tart igényt a jugoszláv hadsereg bevetésére. Azonban pár nap múlva országszerte tüntetések robbantak ki, az angolbarát katonatisztek pedig

megbuktatták a jugoszláv kormányt. Válaszul Hitler parancsba adta a Görögország ellen tervezett hadműveletek Jugoszláviára történő kiterjesztését, a délszláv állam sorsa ezzel megpecsételődött.

A hadjáratból Magyarország sem maradhatott ki, egyrészt Hitler elvárta a katonai részvételt, másrészt a magyar kormány nem kockáztathatta, hogy a délvidéki magyarok közvetlen német, vagy a német bábáskodás mellett megalakítandó horvát, illetve szerb államalakulat fennhatósága alá kerüljenek. Eközben Anglia világossá tette, hogy a német hadsereg magyar területeken való átengedése a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, a katonai beavatkozás pedig hadüzenetet fog maga után vonni. A Berlinnel folytatott tárgyalások során Telekinek csupán azt sikerült kialkudnia, hogy a magyar csapatok csak akkor lépik át a határt, amikor a németek által támogatott horvát usztasa mozgalom proklamálja a horvát függetlenséget, vagyis Jugoszlávia államjogi értelemben felbomlik. Azonban ez eltörpült amellett a tény mellett, hogy Teleki külpolitikai koncepciója csődöt mondott, Magyarország véglegesen a tengelyhatalmak mellett köteleződött el. A nemzetközileg ismert földrajztudós világosan látta, hogy az óriási erőforrásokkal rendelkező tengeri hatalmakkal vívott német küzdelem hosszabb távon bukásra van ítélve, vagyis Magyarország ismét a vesztesek oldalán fog hadba lépni. A helyzetet kilátástalannak ítélve, saját felelősségét eltúlozva április 3-án éjszaka az öngyilkosságba menekült. Halálhírének bejelentése után nem sokkal új kormány alakult Bárdossy László vezetésével.

A nemzetközi politika és a háború távoli, olykor valószerűtlen hírei ezen a ponton váltak kézzelfogható valósággá Zala megye lakói számára: megkezdődött a honvédség alakulatainak mozgósítása, a Jugoszlávia ellen felvonuló német csapatok egyik összpontosítási helyéül pedig éppen Nagykanizsa környékét jelölték ki. A Heinrich von Vietinghoff altábornagy vezette 46. gépesített hadtest kötelékébe tartozó 8. és 14. páncéloshadosztály, valamint a 16. gépesített gyalogos hadosztály alakulatai Ausztriából érkeztek Zala megyébe. A csapatok egy részét a Bécs-Sopron-Nagykanizsa vasútvonalon szállították, más alakulatok viszont csak Székesfehérvárig vonatoztak, onnét pedig közúton folytatták az utat. A nagyarányú katonai csapatmozgások annyira igénybe vették a MÁV erőforrásait, hogy április közepére Nagykanizsa és Budapest között mindössze napi egy vonatpárra korlátozódott a személyszállítás. Mindemellett a hadi helyzetre tekintettel szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, így például a még közlekedő vonatokra csak fényképes igazolvány bemutatása után lehetett felszállni. A megfeszített tempó ellenére több alakulat csak késve, a hadműveletek megindulása után érte el a kijelölt gyülekezési körzetet. A városba érkező német katonákat elsősorban az oktatási intézményekben helyezték el, ebből fakadóan a legtöbb nagykanizsai iskolában április végéig rendkívüli oktatási szünetet rendeltek el. Miközben Nagykanizsa utcáin német harckocsik dübörögtek és katonák masíroztak, a honvédség a város több pontján légvédelmi gépágyúkat állított fel. Rövidesen a német légierő felderítő repülői is leszálltak a Nagykanizsa melletti repülőtérre, velük együtt repülőirányító- és híradóosztagok is érkeztek. Forrásainkból arra következtethetünk, hogy a lakosság és a nagyjából egy hónapig itt állomásozó német katonák kapcsolata meglehetősen szívélyes volt, nincs nyoma atrocitásoknak, bár kisebb súrlódások előfordulhattak. A trianoni béke revíziójának lázában égő közvélemény amúgy is inkább szövetségesként tekintett a német katonákra.

1941. április 6-án a német hadsereg támadásba lendült Jugoszlávia ellen. A Nagykanizsa térségében felvonuló 46. hadtest csapatainak előrenyomulását némileg lassította, hogy a jugoszlávok felrobbantották a gyékényesi és a murakeresztúri vasúti, valamint a letenyei közúti hidat. A Gyékényes térségében kialakított német hídfőállás ellen a jugoszláv hadsereg kisebb támadásokkal kísérletezett, de érdemi eredmény nélkül. A háború első napjaiban Zala megyében többször kellett légiriadót elrendelni a magyar légtérbe berepülő jugoszláv repülőgépek miatt, ám ezek akciói komolyabb károkat nem okoztak. Így például Zalaegerszeg határában a vasúti sínekre ledobott bombák is inkább csak riadalmat keltettek. Miután április 10-én a horvát usztasa mozgalom vezetői proklamálták a Független Horvát Állam megalakulását, a magyar honvédség alakulatai is átlépték a határt. Ekkorra már a jugoszláv

hadsereg egyre nagyobb számban tették le a fegyvert, közülük többen magyar területre szöktek és átmenetileg a nagykanizsai internálótáborba kerültek.

A német hadseregnek mindössze 12 napra volt szüksége ahhoz, hogy birtokba vegye Jugoszláviát, ezzel együtt a magyar kormány bejelenthette a Délvidék egy részének visszacsatolását. Április végére Görögország is elesett, vagyis Hitler balkáni hadjárata győzelemmel zárult. Azonban a Telekit gyötrő és halálba kergető látomások rövidesen valósággá váltak.