Befogadókat keres a Bársonytalp

„Kóbor voltam nagyon sokáig és vad. Kint éldegéltem, míg rám nem találtak. Nem voltam jó állapotban, egy kutyus megtámadott... Egyből felkaroltak a kedves emberek, akik vittek a számomra ijesztő (de a megmentőim szerint segítő és kedves) doktor bácsihoz. A lábamat és a hasamat kellett műteni (azért is ülök sokszor furcsán). Nem volt egyszerű...az őrangyalom sokat küzdött, hogy túléljem. De sikerült! Felépültem! Ma már idi gazdinál élek, sok cicával együtt. Egyszer gazdisodtam, de hamar visszakerültem az idihez. Nem jöttem ki az ottani cicával. Nagyon szeretek dorombolni, bújni és imádom a simogatást!”