Filmkritika - Kék pelikán

A vasfüggöny leomlása után járunk Magyarországon, megnyílnak a kapuk nyugat felé, bárki igényelhet útlevelet és mehet amerre lát. Az utazás viszont elég drága, így három barát, Ákos, Petya és Laci eltervezi, hogy hamis vonatjegyeket gyártanak, amivel be tudják járni Európát. A dolog hamar eszkalálódik, és egy komplett biznisz alakul ki a dologból.

A sztori önmagában is érdekes, Csáki azonban egy olyan műfaji egyveleget hozott létre, mely párját ritkítja. Igaz történet lévén egy dokumentumfilmmel van dolgunk, mely számos visszaemlékezéssel operál. Ezeket animációs köntösbe bújtatva éljük át, így létrehozva azt a sajátos hangvételű atmoszférát, ami a Kék Pelikan egyik legautentikusabb eleme. Néhányaknak talán zavaró lehet, hogy nem teljes értékű játékfilmet látnak, ugyanakkor az érintettek beszámolói nagyon is kellenek ahhoz, hogy az összkép őszintének és hitelesnek hasson. A 80-as évek vége, 90-es évek időszaka valahol választ ad az egyértelműre, miszerint a mű erőteljesen a nosztalgiára épít. A rendszerváltással járó lehetőségekre, hogy akkoriban milyen őrült dolgok történhettek és történtek meg, melyek közül Ákosék esete csak a jéghegy csúcsa. Természetesen akik éltek már akkor, azokra gyakorolhatja a legnagyobb hatást a film, de részleteiben bárkit képes lehet berántani. Elsősorban a már említett hangulatiság miatt, de előkerül az elvágyódás lélektana, a szabadságvágy, valamint az igazi magyar szellemiség megidézése. Közhely, de ha valamit meg kell úszni, a könnyebb utat választani, honfitársaink a kreativitás új szintjét képesek elérni. Tökéletes példa hőseink új „hobbija”, ahol egyszerű háztartási eszközökkel és persze zseniális ötletekkel indítják be vállalkozásukat. Ebben a közegben annyira természetesnek érződik minden, hogy egy sima kis csínyként fogja fel az ember az okirathamisítást. Csáki valahol romantizálja a stiklit, mégsem érződik egy másodpercre sem károsnak az üzenet. Pont azért, mert ez csak akkor és ott történhetett meg. A visszaemlékezéseket körbelengő heist-filmes stílus nemkülönben pazar, sokkal szórakoztatóbbá teszi az élményt, így nem csak a száraz tényekre koncentrálunk. Idővel, ahogy egyre nagyobb teret ölt a konfliktus, bejön a képbe a rendőrség, ami szintén remek húzás. Betekintést nyerünk a nyomozásba, a következményekbe, melynek kifutása egészen parádés és a maga módján kicsit meghökkentő. Ismét kiválóan mutatja, hogy miben volt más az a világ.

A Kék Pelikan főként a 30 felettieket fogja magába szippantani, akik együtt tudnak élni, lélegezni a korszellemmel és hőseinkhez hasonlóan tapasztaltak egyet s mást a 90-es években. Ennek ellenére nem csak nekik ajánlható.