Száz éve kezdődött a leventemozgalom kibontakozása Zala vármegyében

A testnevelésről szóló 1921. évi 53. törvénycikk és annak a vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1924 januárjában kiadott végrehajtási rendelete értelmében minden ifjúnak, aki nem járt olyan iskolába, ahol rendszeres testnevelés folyt, 12-től 21 éves koráig szervezett testgyakorláson kellett részt vennie. A kettős irányítású leventemozgalmat nyíltan az Országos Testnevelési Tanács (OTT), míg a leplezett katonai szervezetet a tanács tábornoki rangú társelnöke vezette. A szervezet vármegyénként egy testnevelési felügyelő, járásonként egy testnevelési vezető elnevezés mögé rejtett hivatásos tiszt segítségével végezte a munkáját.

A korabeli Zala vármegye néhány településén a többinél előbb alakítottak leventeegyesületet. A balatonfüredi Levente Testedző Egyesület 1924 januárjában már korcsolyaversenyt rendezett, Keszthelyen februárban, Tapolcán márciusban kezdte meg működését a helyi egyesület.

A településeken 1924 májusától írták össze a leventéket az egész országban. A bejelentést elmulasztó szülőt vagy munkaadót 300–100.000 koronáig terjedő pénzbírsággal büntethették. Zalaegerszegen a városháza nagytermében folyt az összeírás, mintegy 600 főt érintett. Keszthelyen körülbelül 500, Nagykanizsán több mint 1500 fiatal várta a leventeegyesületbe való beosztását. Leventetisztnek főként tisztviselők, főiskolások, tanítók, vitézek, volt tisztek és altisztek jelentkezését várták, számukra oktatótanfolyamot indítottak. A nagykanizsai rendőrkapitányság egyik vitéz legénységi tagját bocsátotta rendelkezésre oktatónak.

Kezdetben a szülők és a munkaadók a bírság ellenére nem vették elég komolyan a leventeintézményt. Nagykanizsán 1924 augusztusában például csak a leventék egyharmada vett részt a gyakorlaton.

A településeken a társadalom tagjaiból szerveződő leventeegyesületeket kellett létrehozni, sok zalai község alapító okiratát őrzi a Zala Vármegyei Levéltár az 1924–1926 közötti időszakból. Zalaegerszegen a Levente Egyesület 1924. szeptember 1-én kezdte meg működését. Nagykanizsán 1925 szeptemberében jött létre a Nagykanizsai Levente Testedző Egyesület. A Transdanubia Rt. egymillió koronát adományozott a kanizsai egyesület céljaira.

A településeknek kellett gyakorlótér, sporttér, fürdőhely biztosításáról gondoskodni. A megyeszékhelyen kezdetben a lóvásártér, a MOVE sportpálya, majd az olai gyakorlótér állt a leventék rendelkezésére. Nagykanizsán elkülönült leventeosztályt alakított a Keresztény Munkásifjak Cserkészcsapata és a Zrínyi Torna Egylet. A város a Teleky út végén lévő mezőgazdasági területét engedte át levente játéktér létesítésére.

Három korcsoportban folyt az oktatás, a 12–15 éveseket leventeapródoknak, a 16–18 éveseket ifjúleventéknek, a 19–21 éveseket leventelegényeknek nevezték. A foglalkozások egy hétköznap és vasárnap délután 2–3 óra hosszáig tartottak. A kanizsai vendéglősök és rokon szakmák képviselői azt kérték, hogy tanoncaik hétköznap vehessenek részt a leventefoglalkozásokon, mert a vasárnapi nagy forgalom idején nem tudják őket nélkülözni. A testi kiképzés március 15-től október 31-ig gyakorlatokat, játékokat, atlétikát, úszást, kirándulást, lövészetet, tűzoltást foglalt magában. Nagybakónakon már 1924-ben 32 tagú levente tűzoltóság tevékenykedett, segítettek a júliusi nagyrécsei tűz oltásában. A téli időszakban rendgyakorlatok, svédtorna, bokszolás, birkózás, téli sportok, kirándulás, lövészet volt soron. A testgyakorlás programjába tartozott a céllövésben való jártasság elsajátítása. A szellemi kiképzést a téli időszakban tartották, egészségtan, erkölcsi nevelés, közművelődés, ipari és gazdasági oktatás, valamint műkedvelő és önképző előadások tartása, ének, zene és nemzeti tánc képezte az anyagát. Ahol lehetőség volt rá, ott dalárdákat, zenekarokat kellett alakítani. Sormáson már 1924-ben létrejött a levente ének- és fúvószenekar.

Az egyesületek jövedelmük gyarapítására versenyeket, ünnepségeket, mulatságokat rendeztek, csak néhányat említünk példaként. A gyakorlati oktatás évzáró versenyeinek másik célja az volt, hogy bemutassák a nagyközönség előtt a leventeoktatás fontosságát és az addig elért eredményeket. Az 1924. októberi nagykanizsai városi atlétikai versenyen Hermann Ferenc cserkész-levente a m. kir. 6. honvéd gyalogezred által felajánlott ezüstórát nyerte. Zalaegerszegen 1924 októberében tartották meg az első leventeversenyt a MOVE sportpályán síkfutás, súlydobás, távolugrás, diszkoszvetés, magasugrás, staféta, távgyaloglás számokban helyiek, valamint csonkahegyháti és barabásszegi leventék részvételével. A Nagykanizsai járás kiskomáromi körzetének 1925. szeptemberi évzáró versenyén tíz hasznos díjat – mint például kasza, ásó, villa, kapa, sarló, fejsze – osztottak ki az első helyezettek között.

A botfai Levente Egyesület 1924. május elején dr. Rott Nándor megyéspüspök tiszteletére színielőadást tartott. 1925 októberében a Pacsai járás jegyzői kara a levente vándorzászló beszerzése javára táncmulatságot rendezett.

A megye alispánja 1929 májusában rendeletet adott ki leventelőterek kiépítésére a településeken. A háború közeledtével a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk kiterjesztette a leventekötelezettséget az iskolai ifjúságra is. Zalaegerszeg testnevelési alapjából 1939-ben egy vezető és egy helyettes főoktatót, 12 leventeoktatót, egy-egy szünidei, sport- és visszatartási oktatót – a visszatartás hivatalos helységben töltendő napközbeni fegyelmi büntetés volt –, karmestert és zenekari segédoktatót fizettek. A fenntartási és képzési költségek fedezéséül a mindenkori pótadóalap 3%-a és a leventebírságokból befolyt összeg szolgált. A Levente Egyesület központjául szolgáló leventeotthon az Aggápolda Alapítvány épületében kapott helyet. A megyeszékhelyen a sporttelep kicsinek bizonyult az atlétika, kerékpározás, gyakorlótér és lőtér céljára, ezért a város 1939-ben átengedte a mögötte fekvő 5 hold területet is. 1940 áprilisában a ZTE feloszlatásával annak vagyonát a belügyminiszter a Zalaegerszegi Levente Egyesületnek adományozta. A Jákum Ferenc utcai székhelyű egyesület labdarúgó, ökölvívó, asztalitenisz, atlétika, torna, céllövő, birkózó, repülő, kosárlabda, zene, modellező és leánylevente szakosztállyal rendelkezett. A leány-leventemozgalom megszervezése 1941-ben indult azokban a helységekben, ahol legalább tizenöt 10 és 19 év közötti lány önként jelentkezett. A fő hangsúlyt az egészségvédelmi és ápolási ismeretek oktatására helyezték. A Jákum utcai sporttelepen szándékoztak felépíteni az új, egy középkori vár stílusjegyeit magán viselő leventeotthont, azonban az 1943 júliusában készült építési terv már nem valósult meg.

A második világháború végén sor került a leventekorúak mozgósítására is. Szálasi hatalomra kerülése után behívták a 16 éves korosztályt, 1944 végén pedig a 14–15 éves fiúkat is elhurcolták németországi katonai kiképzés céljából. Többségük csak viszontagságos úton, szenvedések árán tudott hazajutni, és visszatérésük után sem részesültek méltányos bánásmódban.