Vajda Józsefre emlékezünk

Zalaegerszeg város önkormányzata 1996-ban adományozott díszpolgári címet Vajda Józsefnek, a kitüntetés kapcsán Sinkovics Eta kérdezte a kitüntetettet: „- Soha nem tudtam nyugton maradni – summázza mindjárt beszélgetésünk elején Vajda József, utalva pályája kezdeti szakaszára, felemlegetve a kis zalai falvakbéli, köztük is a csáfordi kántortanítóskodás időszakát. – 1945-ben, a hadikórházból Csáfordra mentem, itt tanított a feleségem és nekem is itt volt állásom. Még egy évig nem tudtam tanítani, mert amputálták az egyik lábamat. De addig is foglalkoztam a falu fiatalságával, színdarabokat mutattunk be, sportpályát építettünk… A népdalgyűjtést is itt kezdte. – Fülöp Istvánnak, a zalai táj- és népkutató közösség egerszegi vezetőjének köszönhetem, ő irányította a megyében a népi hagyományok gyűjtését. Eleinte néprajzi anyagokkal foglalkoztam s aztán kérték, gyűjtsek népdalokat is… Igaz, hogy ezt nem tanultam, de megpróbáltam. Olyan dalokat kerestem, amit Bartók és Kodály még nem jegyzett fel. (…) Életének jelentős szakaszát töltötte Nován. Nemcsak a községben, hanem a környékén is számos népdalt gyűjtött. – 1954-ben a Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjától lejött dr. Kerényi György és Kertész Gyula, akkor láttam először magnót. Villany még nem volt, aggregátorral működtettük, így vették fel az asszonyok énekét. Másnap Kerényi is, én is új dalokat jegyeztünk fel és amikor az enyémet összehasonlítottam az övével, láttam, jól csinálom… (…) – Nem gondoltam arra, hogy valaha díszpolgár lehetek, azt hittem, ezt a kitüntetést csak a város szülöttje kaphatja. Éppen ezért nagyon nagy meglepetés és megtiszteltetés számomra… Tavasszal a gyermekek művészeti fesztiválján jól esett, amikor egy férfi megszólított s azt mondta: Köszönjük szépen azt a sok szép népdalt, amit tetszett gyűjteni. Érdemes volt, úgy érzem…” (Zalai Hírlap, 1996. május 28.)