Vajda Lajos képzőművészre emlékezve

„Azt a Szeglet utcai házat, ahol 1908. augusztus 6-án született, már hiába keresnénk Zalaegerszegen. Megtaláljuk azonban szellemét, amely vad szürrealista vonalörvényekből, s szelídszürke rajzokból, műveiből árad felénk. Születésének 75. évfordulója alkalmából rendezte meg Vajda Lajos emlékkiállítását a szülőváros, az új Hangverseny- és Kiállítóterem avatásaként. Vajda Lajos, a hazai avantgarde egyik jeles egyénisége zaklatott, rövid élete során nem sokáig él a csendes Zalában. 

Az itteni évek után Szerbia, Szentendre, Budapest, a harmincas évek elején Párizs következik. Hazatérve újból Szentendre vonzásában él, de már a közelgő háború nyomasztó hangulata határozza meg műveit. 1940-ben hat hét munkaszolgálat, tüdőbaj, kórház következik, s ’41 szeptemberében temetik. Harminchárom éves korában. Az emlékkiállítás a halála előtti öt év művészi termésére támaszkodik leginkább. Több mint száz mű, az ország legkülönbözőbb múzeumaiból. Száz mű, amely tragikus felhangjában nagyon is egységesen cseng össze, bár az eszköz, a mondandó igencsak különböző némelyiken. Hiszen Vajda Lajos művészete annyi stílust, hatást, törekvést szintetizál, olvaszt eggyé saját, a sokféleségben rendet teremtő egyéniségével, hogy egy-egy mű konkrét stílusát néha igazán bonyolult lenne meghatározni. (…) Számunkra sem lehetnek idegenek Vajda háború, nyomor, betegség szülte művei. S ha napi gondoktól, világméretű környezetszennyezéstől, fegyverkezéstől, bosszantó atrocitásoktól terhelt agyunkat szívesebben pihentetnénk megnyugtatóbb, üdébb, örömtelibb harmóniákon, ne forduljunk el e komoran egyszerű eszközökkel megrajzolt világtól. Hiszen számunkra is figyelmeztetést sugároz.”

A város próbálja őrizni Vajda Lajos emlékét. 1999-ben a ZALA’ART alapítvány Vajda Lajos-díjat alapított, 2005 februárjában a Kölcsey-gimnáziumban egy emlékkiállítás keretében az iskola galériája felvette a művész nevét.