Búcsúi forgatag a Gondviselés Házában

A napsütéses jó időt kihasználva, kicsit kiszabadulva a négy fal közül, az épület előtti placcot rendezték be a búcsúi forgatag számára. Nem hiányoztak az árusok sem - az egyik asztalnál a lakók és a dolgozók által készített képek, alkotások megvásárlásával lehetett gyarapítani az intézmény "zsebpénzét", a másiknál egyházi témájú könyveket, kegytárgyakat kínáltak, odébb művirág kreációk kellették magukat, a leglátogatottabb pultnál pedig a duális képzés gyakorlati idejét az otthonban töltő, szociális gondozó és ápoló szakra járó 10. k osztályos Deák-diákok süteményeket, üdítő italokat kínáltak és gofrit sütöttek. A gyerekhad sem maradt távol, délelőtt a Szent Család Óvoda Süni csoportja vidám műsorral varázsolta el a többnyire kerekes székekben üldögélő publikumot. Az immár visszatérő fellépőknek számító Tavaszi Szél Kulturális Egyesület énekeseinek sikerült dalra fakasztani a szívesen nosztalgiázó idős embereket, s dr. Nagy Erzsébet Borcsával, a terápiás kutyussal is szívesen látott vendégnek számított. Dr. Marx Gyuláné, az intézmény vezetője bemutatta Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár jóvoltából a Bethlen Gábor Alap támogatásával elkészült látványterveket is, amely alapján majd - az ígéretek szerint 2025-re - a volt iskolaépületnek az otthon feletti emeleti részén, illetve a parkban hospice és demens részleget építenek, illetve alakítanak ki.

Az ünnepi ebéd és az azt követő szieszta után következett a nap fénypontja: a dr. Székely János megyés püspök celebrálta búcsúi szentmise. Az szombathelyi egyházmegye fenntartásában működő intézménybe gyakran ellátogató főpásztor ezúttal az otthon védőszentje, Cottolengo Szent József - "az Istenbe vetett bizalom szentje" életútját és tanításait is belefoglalta szentbeszédébe: "A gondviselésnek az a törvénye, hogy átlagos bizalomra a megszokott módon, a rendkívüli bizalomra rendkívüli módon válaszol". Mint a püspök atya felidézte: a torinói Corpus Domini templom kanonoka életében 1827-ben következett be a fordulat, amikor csak a menhely fogadta be a minden kórházból kiutasított sokgyerekes nagybeteg, váradós anyát és családját. A haldoklóhoz József kanonokot hívták, aki mellette maradt haláláig, majd vigasztalta az özvegyet és az árvákat. Ekkor ismerte fel, hogy Isten őt az egészen elhagyottak lelki-testi támaszának rendelte. Torino nyomornegyedében vett bérbe egy épületet, aminek az "Isteni Gondviselés Kis Háza" nevet adta. Mindenkit befogadtak, a nincstelen betegeket ápolták, gondját viselték - s a "kis házból" az évek során egész város jött létre, ahol 7 ezernél is több rászoruló emberről, különösen szegényekről, árvákról, betegekről, sántákról, fogyatékosokról és bűnbánókról gondoskodtak. Mindezt adományokból, önkéntesekkel látták el - a hálózat, különösen Olaszországban, ma is működik.

A szentmise után folytatódott a búcsúi kavalkád - a Dúdolók zenekar, Hangya Béla és Kiss Szilvia duója József Attila megzenésített verseivel, az otthon lakói a gondozóik és Kelemen András, az intézmény egyik dolgozójának harmonikázó férje segítségével vidám, dalos műsorral szórakoztatták a vendégeket.

- A rendezvény ötlete otthonunkat rendszeresen látogató Rákos József diakónustól származik, a védőszentünk életéről folytatott egyik diskurzus során vetette fel: "miért nem rendezünk a tiszteletére búcsút?" Tényleg. Miért is ne? Mindenkinek, dolgozóinknak, gondozottjainknak tetszett a gondolat, s elkezdtük a szervezést, azzal a szándékkal, hogy hagyományt teremtünk vele. Szerintem az első is jól sikerült, több lakónk hozzátartozója is eljött. Ami a legfontosabb, kis öregjeink jól érezték magukat, s a jövő évi, az idei tapasztalatokat hasznosítva, még sikeresebb lesz - ígérte dr. Marx Gyuláné, az intézmény vezetője.