2024.05.15. 15:00
Hetven év után tért vissza szülőfalujába
Hetven év után találkozott újra egykori iskolatársaival, gyermekkori barátaival, illetve a szülőfaluja további lakóival a Murarátkáról elszármazott Kollenberg Hugó Antal. A 82. életévében járó idős férfi az Inkey család leszármazottja.
Kollenberg Hugó Antal (balról) és Gyergyák Zoltán, a település polgármestere az Inkey-kastélyt ábrázoló festménnyel
Fotó: Gyuricza Ferenc
Az Inkey család a kisebb birtokokkal rendelkező nemesi famíliák közé tartozott, ám tagjai Zalában így is több fontos tisztséget, pozíciót töltöttek be. Murarátkán nemcsak birtokaik voltak, de egy kastélyuk is, amely a jelenlegi művelődési ház helyén állt. Kollenberg Hugó Antal az édesapja, Rüdt-Collenberg Veiprecht Hugó révén kötődik az Inkey családhoz, az ő édesanyja ugyanis Inkey Ferdinandina Ludmilla volt.
– Rüdt-Collenberg Veiprecht Hugó a vér szerinti édesapám volt, aki 1945-ben elhagyni kényszerült Magyarországot – mondta Kollenberg Hugó Antal. – Ezt követően történészként dolgozott, több kötete is megjelent. Hosszú ideig élt Rómában, amikor ott befejezte a munkásságát, II. János Pál pápa személyesen köszönt el tőle, illetve köszönte meg mindazt, amit kutatóként végzett. Engem a születésemkor az édesanyám után Polgár Hugó Antalként anyakönyveztek, majd miután nevelőapám, Imre Károly feleségül vette édesanyámat, Imre Hugó Antal lett belőlem. Az édesapám azonban végig tartotta velem a kapcsolatot, és szeretett volna a nevére is venni, ám a Collenberg nevet a magyar hatóságok nem engedélyezték, így végül Kollenberg lettem. Murarátkáról már gyermekkoromban elköltöztünk, azóta csak rokonlátogatóba, illetve a temetőbe jártam vissza. Jelenleg Székesfehérváron élek, az Ikarus gyárban voltam művezető. Nagyon örülök ennek a találkozónak, nagyon megtisztelő, hogy a Murarátkán élők ennyi év után is emlékeznek rám, és ilyen szeretettel fogadnak.
Kollenberg Hugó Antal ajándékot is hozott a falunak, egy régi festményt, amely a volt Inkey-kastélyt ábrázolja. Mint mondja, alkotójának nevét nem ismerik, de az épület formája alapján biztos, hogy valamikor a XIX. század elején készülhetett. A festő a mai vendégház felőli látképét örökítette meg az egykori főúri épületnek.