Szülőfaluja érdekeit védte

A molnári születésű Steyer József 27 évesen, 1913-ban kivándorolt ki Amerikába, ahol tökéletesen elsajátította az angol nyelvet. Az I. világháború befejeztét követően, 1919. december 5-én tért vissza Magyarországra. Amikor a trianoni határok megállapítása érdekében bizottság érkezett a falujába, Steyer József is feladatot kapott, a hazai küldöttség vezetőjeként kellett a magyar álláspontot egy angol ezredes által vezetett nemzetközi bizottsággal közölnie. Steyer József eleinte tolmács útján adott felvilágosítást a helyi viszonyokról. Az általa elmondottakat előbb egy szerb ezredesnek fordították le, aki a hallottakat aztán továbbította az angol ezredes felé. Steyer József meglepetten tapasztalta, hogy a szerb ezredes nem az általa elmondottakat közvetítette, ezért angol nyelven félbeszakította a tanácskozást, és elmondta észrevételeit az antant hatalmak által küldött tiszteknek. A delegáció vezetője így a későbbiekben már közvetlenül kérte Steyer Józseftől az információkat. Mindennek döntő szerepe volt abban, hogy Molnári végül Magyarország része maradt, s nem csatolták el az akkoriban formálódó szerb-horvát-szlovén királysághoz, ami aztán később jugoszláv állammá alakult át. Steyer Józsefet később a gyékényes-zákányi küldöttség is felkérte tolmácsnak, így azon települések Magyarországon maradásához is segítséget nyújtott.

Szerepe Molnári életében ezzel nem ért véget. 1921 és 1930 között többek között községi bíróként, képviselő-testületi tagként, törvényhatósági bizottsági tagként, iskolaszéki elnökhelyettesként, a Hangya Szövetkezet elnökeként, illetve közbirtokossági elnökként is tevékenykedett. A tiszteletére hagyományőrző katonai tiszteletadással felavatott emléktáblánál Kósa János, a falu polgármestere, Cseresnyés Péter, a térség országgyűlési képviselője, valamint a jelenlévő családtagok nevében egyik unokája, Stejer István mondott beszédet.