A tűz átugrása közben Szent Iván-i éneket, párosító és kiházasító dalokat énekeltek

– Csak az ő és Mária születésnapja kap ilyen figyelmet a szentek közül – mesélte. – A nyugati és a keleti egyház, valamint az iszlám is prófétaként tekint rá. János a Messiás előképe a Szentírásban. Ő kereszteli meg Jézust, és ő nevezi Isten Bárányának (Agnus Dei), mellyel előrevetíti üdvösséget szerző halálát. A vesztét Salomé okozza, aki táncáért cserébe János fejét kéri a királytól. Hazánkban hiteles adataink a 16. század óta vannak Szent Iván-i tüzek gyújtásáról, de valószínűleg már régebben is gyújtottak örömtüzeket ezen a napon. 

Hozzátette: a tűzgyújtás alkalmából hosszú éneksorozatot énekeltek, a Szent Iván-i éneket, melyről Heltai Gáspár is megjegyezte, hogy annyira hosszú, hogy az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta. A tüzet zsúpkévéből, szalmából, gallyakból gyújtották, illatos növényeket, virágokat füstöltek rajta, melyeket gyógyításra is felhasználtak, mert különösen ezen a napon rendelkeztek gyógyító erővel. A tüzet átugrálták, mely szertartásnak egészség- és szerelemvarázsló szerepe volt. Az ugrás sikerének mágikus jelentőséget tulajdonítottak a fiatal párokra vonatkozóan, de a lányok férjhezmenetelére is következtettek belőle. A tűz átugrása közben a Szent Iván-i éneket, párosító és kiházasító dalokat énekeltek.

– Az Európa-szerte szokásos fáklyagyújtást, a tüzeskarika-eregetést, a tűzcsóválást szórványosan a magyarság is gyakorolta – fűzte hozzá Gyanó Szilvia. – Más mágikus eljárások, cselekmények és hiedelmek vízzel, növényekkel, füvekkel, virágokkal, gyümölcsökkel kapcsolatosak. Például a 18. században jegyezték le, hogy ilyenkor a kutak és források vize körül füstöt támasztottak, hogy a sárkányok és kígyók mérgét elűzzék. Az ünnep estéjén kötött koszorúnak egyes vidékeken mágikus erőt tulajdonítottak, például a ház elejére akasztották tűzvész ellen. A Szent Iván-i tűz termékenységvarázsló és túlvilággal való kapcsolattartó egykori szerepére utal, hogy az a lány, aki nem evett e napig cseresznyét, ott szétosztotta leánytársai között a magával hozott gyümölcsöt. Azok az asszonyok, akiknek gyermeke meghalt, a tűz körül álló gyermekeknek cseresznyét osztogattak. A tűzben sült almát a gyermekeknek adták, hogy egészségesek maradjanak.

Kiemelte: Keresztelő Szent János patrónusa az ágyúöntőknek, bányászoknak, bognároknak, bőröndösöknek, bőrmunkásoknak, cipészeknek, csizmadiáknak, festőknek, harangöntőknek, kárpitosoknak, kocsigyárosoknak, kocsmárosoknak, kötélgyártóknak, lámpamunkásoknak, madárkereskedőknek, a mészárosoknak, övkészítőknek, puskaműveseknek, rézműveseknek, szabóknak, szíjgyártóknak, vaskereskedőknek és vendéglősöknek. Segítségül hívták hátgerincbántalmak, sebek, arcbántalmak, izombántalmak, gyermekbetegségek, bőrbetegségek és marhavész gyógyítására.