Bocföldei és nagykapornaki gyerekek Erdélyben

A tábort nagyon izgatottan vártuk, mind a 6 napján (2024.május 6-11.) csak kapkodtuk a fejünket a sok-sok élmény, csodás tájak, nagyszerű emberekkel történő találkozások láttán. Első nap Marosillye településen álltunk meg, ahol megtekintettük Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőházát, majd Gyulafehérváron megkerestük Hunyadi János szarkofágját az érseki székesegyházban, végül Nagyenyeden fotózkodtunk a Bethlen Gábor alapította Kollégium előtt, ahol sok híres ember tanult. Mielőtt megérkeztünk volna az első szállásunkra, Aranyosgyéresre a Tiver Hotelbe, megcsodáltuk Torockó jellegzetes házait és a Székelykövet, amely mögött kétszer kel fel a Nap. 

Másnap a tordai sóbányába ereszkedtünk le, amely Erdély legnagyobb,a Világörökség részét képező földalatti világa. Tordáról Gyulakutára vezetett az utunk, itt a helyi általános iskola tanulói vártak Bennünket nagy szeretettel, szívélyes vendéglátással.

Fociztunk, beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk - jó volt Velük! Ígérték, jönnek hozzánk jövőre! 

Barangolásunkat folytatva Korondra értünk, a kirakodóvásárban a helyi és környékbeli mesterek termékeiből ajándékokat vásároltunk. Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron író sírját, majd Szejkefürdőn Orbán Balázs történész sírját is. Innét 17 gyönyörűen faragott székelykapun áthaladva, pár 100 méterrel odébb bejárhattuk Erdély minden nevezetességét is a Mini Erdély Parkban, hiszen itt Erdély várait makettezték meg élethűen, csodaszépen.

Este fáradtan érkeztünk Gyergyószentmiklósra, a Pálya Hotelbe, s a 3. nap programjait is itt kezdtük a hotel társalgójában: meghallgattuk Dezső László természetfotós élménybeszámolóját munkájáról és megismerhettük Lekvárt, a medvét, akivel szoros barátságot ápolt Laci bácsi, kezéből etette, ha kellett gyógyította is a medvét.

A tartalmas beszélgetés után a nap további részében csodálatos helyszíneken utaztunk: a Békás-szoros 300 m magas sziklafalai között parányi élőlényeknek számítottunk, de ámulattal néztük a Gyilkos-tó lefejezett fenyőcsonkjait is. Csíkszépvízen, a Székely Határőr Emlékközpontban visszautaztunk az időben, a székely határőrség életébe bepillantva.

És késő délután jött a legnagyobb csoda: Gyimesbükk! A Gyimesek zöldje olyan, mintha festmény lett volna - nem láttunk még ilyen szép tájat talán sohasem. 

Itt éreztük, milyen messzire is repített bennünket buszsofőrünk, Gábor bácsi (Major Gábor szerk.), hiszen a gyimesbükki 30-as számú őrháznál, a történelmi, azaz nagy Magyarország legkeletibb határán álltunk meg. Nagyszerű érzés volt! 

A Deáky Panzióban csángó táncházba csöppentünk, ezzel ezt a napot is kimaxoltuk. 

Másnap a borongós idő se szegte a kedvünket: Csíksomlyón a templom csendje, a Szent Anna-tónál a természet csendje fogadott Bennünket. Az úton nagy örömünkre még medvéket is láttunk! 

Prázsmáron a templomerőd szűk szobáiban kerestük a múlt nyomait, majd Brassó „fekete templomának” nagysága nyűgözött le mindenkit. Fáradtan érkeztünk utolsó szállásunkra, Szentegyházára, a Hargita Panzióba.

Hazautazásunk előtti utolsó napon gyönyörű napsütésre ébredtünk. Elsőként Simon Pál gazda állattenyésztő telepét kerestük fel, itt betekintést nyerhettünk a sajtkészítés rejtelmeibe.

Majd traktor vontatta szekereken a Madarasi-Hargitára mentünk. Közel 2 órás utazás alatt megcsodálhattuk a káprázatos tájat, megannyi zöld színt, virágzó növényeket, fenyveseket. 

A traktorról leszállva mintegy másfél órás, izgalmas gyaloglással közelítettük meg a hegy tetejét, ahonnét belátni szinte egész Székelyföldet. Sziklák közt jutottunk fel a hegy csúcsára, a kopjafák rengetegébe. Fenn elénekeltük mind a magyar, mind a székely himnuszt és a nemzeti összetartozás jelképévé vált Ismerős Arcok slágerét, a Nélküledet. 

A meghatottságtól többek szemében is könny csillogott…..

Utolsó nap hazafelé tartva megálltunk Fehéregyházán a Petőfi-múzeumnál, ahol elhelyeztük az utolsó koszorúnkat, majd Segesváron tettünk egy sétát a város történelmi központjában. A program zárásaként Vajdahunyadon meglátogattuk Erdély leglátványosabb középkori várát, az egyik legnagyobb magyar regényírónk, Mikszáth Kálmán szavaival élve a „ várak királyát”.
Élményekben gazdagon tértünk haza. Akár már ma indulnánk is vissza!

Készítette: Gellén Alíz (Bocfölde Iskola) és Bölecz Marcell (Nagykapornak Iskola)