Jó reggelt, Zala vármegye!

Tudtam, a saját, 35 éve halott édesanyjára gondol. Nézd milyen szépek a virágok, mennyi a sárga rózsa, tereltem a szót az otthon udvarán.  Ki kéne gyomlálnom, mondta. Legalább két éve nem tud kerekesszék nélkül létezni. Jól látja viszont a telefonom kijelzőjén a képet, amin egy hétéves kisfiú mosolyog. Nahát, mekkora, csodálkozik, de mindig elfelejti, hogy a dédunokája. Elmagyarázom, minden egyes alkalommal újra meg újra. A nemrég született két új babáról már hiába is mutatnék fotót.  Hol van a valahai szellemdús nő, az anyukám? Valahol mélyen, nagyon legbelül, vigasztalt tegnap egy demensgondozást tanult szakember.