Vonyarcvashegyen alkottak a Lámpás ’92 kis művészei

A kis maestrók – ahogyan Varga Zoltán, a Lámpás 92 Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke hívja az ifjú művészeket – ezúttal is együtt tevékenykedtek a Balaton Art Alkotóközösség és az Imre Sándor Szeretetszínház tagjaival. A műhelymunkát, mint a közelmúltban oly sokszor, most is Pető Hunor Munkácsy-díjas képzőművész vezette.

Varga Zoltán felidézte, a Lámpás ’92 három évtizede több száz fogyatékossággal élő ember lakhatását, foglalkoztatását, művészeti képzését, valamint rászoruló gyermekek ellátását biztosítja családias környezetben. Az alapítvány „valódi munkahelyeket teremt”, ahol környezettudatos kézműves termékek készülnek a gondozottak keze nyomán. A kiváló kapcsolat elismeréseként pedig most már van Vonyarcvashegy-sorozat is, megidézve a tájat, az értékeket és a Szent Mihály-kápolnát.

Pali Róbert polgármester emlékeztetett, a nagyközség és a civil szervezet kapcsolata több évre nyúlik vissza, s a nyugat-balatoni közösség mindig szívesen vendégül látja a kis művészeket. Mint mondta, a nagyközség számára fontos törekvés „a tudás, a tehetség, a jóakaratú szándék megosztása,” s hisznek abban, hogy a pénznél sokszor fontosabbak a jó ötletek és a kezdeményező, összetartó közösségek.

Beneda Attila megnyitóbeszédében leszögezte, a mai zaklatott világ szorongást vált ki az emberekből, s ilyenkor a családba való visszahúzódás jelenti a biztonságot. Szerinte a Lámpás ’92 is „egy nagy család, ami kívül tartja az élet nehézségeit”. Úgy fogalmazott, a kormány lassan másfél évtizede elkötelezetten dolgozik a családok megerősítésén, ami egyben nemzetstratégiai küldetés is.

A helyettes államtitkár hangsúlyozta: Szent Iván napja a fény és a sötétség harcát jeleníti meg, s bár ilyenkor az előbbi győz, ám bennünk van az aggodalom is, hiszen tudjuk: „jön a növekvő sötétség”, és mindez az emberi múlandóság érzését is közvetíti.