A fenékpusztai majorság legújabb fénykora

Így fest kívülről Keszthely és környéke egyik legújabb turisztikai látványossága, a felújított fenékpusztai majormúzeum, amit az elmúlt év végén adtak át a nagyközönségnek. Mielőtt belülről is bemutatnánk az épületeket, kicsit a környező parkban is nézzünk szét, hiszen a gondosan lenyírt, ligetes, öreg fák árnyékolta rét szélén kőromokat fedezhetünk fel: az egykori római erőd maradványait.

Fenékpuszta történelmi jelentőségét a különböző történelmi korszakokból származó régészeti, építészeti emlékei is megerősítik. A Római birodalom az 1. évszázadban hódította meg a Dunántúlt is magába foglaló Pannonia provinciát. Fenékpusztán a kőből épült erőd a 4. század végére készült el. A mintegy 15 hektáros erőd 44 toronnyal, robusztus falakkal védte a birodalmat, katonai és kereskedelmi célokat is szolgált.

A helység második jelentős korszaka azonban már a 18. századra esik és Festetics László nevéhez fűződik (1785–1846), a majorság fejlesztését ő kötötte össze a versenylovak tenyésztésével. Ő még arab telivérekkel foglalkozott, majd legidősebb fia, Tasziló (1813–1883) angol telivérekkel ismerkedett meg, s rájuk épített. Munkájuk eredményeként a majorság az 1930-as évekig Közép-Európa vezető lótenyésztő központjának számított. A lovak mellett, szarvasmarhát, birkát tartottak. A helyszín egyedisége a két történelmi kor találkozásában rejlik.

A második világháború után, az 1945-ös földreform idején a birtokot is államosították, s a térség településfejlesztése során tudatosan igyekeztek felszámolni annak arisztokratikus jellegét. Az 1990-es évek elejétől azonban folyamatosan napirenden volt a majorság rehabilitálása. A Festetics-örökség lovashagyományainak megidézésével hiánypótló fejlesztés valósult meg, amely illeszkedik a Helikon Kastélymúzeum meglévő kiállításaihoz, kiegészítve annak turisztikai szolgáltatásait.

Oláh Zsanett, a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója hangsúlyozta:

– Tavaly év végén nyílt meg a fenékpusztai majorság a megújuló Festetics-örökség részeként. Az eltelt fél év alatt – a turisztikai főszezont megelőzően – is már közel 9000 látogató fedezte fel a magyar lótenyésztés egykori központját. Tapasztalataink azt mutatják, hogy nem csak a Festetics-kastély látogatóit köszönthetjük vendégként Fenékpusztán, hanem a műemlékhelyszín önálló turisztikai célpontként is funkcionál. Az év első felében több rendezvényünk is nagyon sikeres volt, többek közt a háromnapos márciusi ifjak lovasprogramunk és a júniusi Múzeumok Éjszakája is. Természetesen a turisztikai főszezonra is számos programmal készültünk: júliusban rendhagyó tárlatvezetést tartottunk a Magyar Derby és a Divatfesztivál tematikájára építve; míg augusztus elején a híres Freudenau nevű bécsi galopp-pályáról és az ott megrendezett történelmi lóversenyekről tartunk előadást, amely kapcsolódik a Kincsem Parkban megvalósuló Donau Derbyhez. Mindezek mellett bekapcsolódunk az augusztus 20-i nemzeti ünnep programsorozatba is és rendszeresek lesznek lovasprogramjaink a szezon teljes időtartama alatt.

A majorság megújítása európiai uniós forrásból finanszírozott projekt keretében zajlott, melynek célja korhű környezetben megidézni a Festeticsek fénykorát, rekonstruálva a fenékpusztai majorság eredeti funkcióját. A megvalósításhoz a Helikon Kastélymúzeum, konzorciumban a Magyar Turisztikai Ügynökség Nonprofit Zrt.-vel és a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvánnyal, összesen közel 1,4 milliárd forint európai uniós támogatást nyert el. Az épületegyüttes a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. kezelésében van, s a beruházásnak köszönhetően a majorság olyan új funkciókkal és turisztikai attrakciókkal bővült, melyek lehetőséget teremtenek a hazai és nemzetközi látogatóközönség vonzására.

A majorság történetének fordulópontjai jól nyomon követhetők a kiállítások anyagaiban. A major helyén egykor a bécsi udvar spanyol lovasiskolája állt, amelyet 1739-ben vásároltak meg a Festeticsek, hogy európai hírű ménest tenyésszenek ki.

A 17–18. század fordulójára tehető a terület aranykora, Festetics II. Tasziló idejére, ekkor épültek az istállók és a cselédlakások is, 1820-ra pedig elkészült a ma látható kiskastély. 1894-re alakították ki a Fenyves-allét, amin keresztül a Festeticsek a kastélyból egyenesen a kiskastélyig tudtak kocsizni. Egészen 1938-ig zajlott lótenyésztés a birtokon, azt követően lenüzem, kendergyár és termelőszövetkezet működött a területén.

Az épületegyüttes e része teljes megújuláson esett át. A kiskastély alsó szintjén lévő kiállítás a Festeticsek és a lótenyésztés kapcsolatát mutatja be, míg az emeleten kialakított grófi szobában többek közt a Festeticsek portréi tekinthetők meg. A kancaistálló területén többfunkciós közösségi tér jött létre, amely rendezvények és időszakos kiállítások helyszíneként szolgál. Most is láthatunk egy vándorkiállítást, Kincsem, a leghíresebb magyar versenyló történetét tekinthetjük meg. Az istállóban 12 lónak kialakított boxot láthatunk, ez az úgynevezett lópanteon, itt láthatók a falakon a leghíresebb lovaik emlékképei is. A borjú- és a gulyaistállók területén lovasmúzeum készteti csodálkozásra az érdeklődőket. Az emlékmúzeum az egykori gulyaistállóban klasszikus, míg a borjúistálló­ban interaktív eszközökkel mutatja be a fenéki ménest, valamint a Festeticsek lótenyésztésének és lóversenyzésének történetét, érdekességeit.

Itt ismerkedhetünk meg a Festeticsek leghíresebb lovával, Patiencével, aki kétéves korában négy versenyben futott, s mind a négyet megnyerte, háromévesen öt versenyt futott és mindben győztes lett. Ekkor a magyar kancadíjat négy hosszal nyerte meg, majd ismét nagy fölénnyel győzött a Királyi Díjon is. Sajnos a ló beteg lett, a versenypályákról visszakerült Fenékpusztára, ahol további érdemeit anyakancaként szerezte.

A kiállításon megismerkedhetünk az akkori lovassport szerveződéseivel, a lóegyletekkel, de a csikósokkal is. Festetics II. Tasziló idején Lóki István volt a csikós számadó, neki mindent tudni kellett a lovakról. Minden lovat ismert, s azok leszármazottjait is. A feljegyzések szerint a gróf egy alkalommal érdeklődött egy ló felől, hogy az mikor született. A csikós válasza fennmaradt: „Csókolom a kegyes kezét kegyelmes gróf úr, emlékezzék rá, hogy egyszer a meghalt öreg Tasziló, öreg gyenyerális gróf úr, még azelőtt, mikor Kőnigratznél, megkódisodott, egy lovat nyert a császárnétól kártyán. Hát ez a ló annak a csikajának a csikaja.”

A kiállításokon túl láthatjuk a kancaistálló előtti díszudvart, de megmutatják a gulyaistálló mögötti parkban a szabadtéri színpadot, vagy a versenypályát is, ahol kerékpár-meghajtásos szerkezeten versenyezhetnek az erre vállalkozók, interaktív környezetben. Lenyűgözőek a korabeli fotó- és festmén interpretációk, a grafikák, igazi élményt nyújtanak. Láthatunk eredeti festményről szerkesztett lóárverést is, amelyen igazi varázslat, hogy a gyönyörű lovak élőként mozogva jelennek meg előttünk a falakon. A képek szólnak a fenékpusztán dolgozó emberekről is, akik tőzegbányászattal, kubikosként keresték kenyerüket.