A héten zajlott a Pécsi Művészeti Szakgimnázium tábora

Húsz év – húsz kép. Ezzel a mottóval dolgozott a héten a Gébárti alkotóházban a több mint húsz fős alkotói csoport, kettő pedagógus és kettő asszisztens vezetésével. Szombaton épp a vasárnap délelőtti kiállításra készültek, valamint összegezték a hét termését a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum táborában.

A műhelyek előtt közszemlére tett festményeket, rajzokat Horváth M. Zoltán művésztanár abszolút segítőkész kritikával vizsgálta, miközben további jó tanácsokkal látta el az ifjú művészpalántákat. A tábor ötletgazdája, vezetője sikernek könyveli el, hogy két évtizede működnek teljesen saját forrásból, azaz önköltségesen, mindenféle támogatás nélkül. 

- A Húsz év – húsz kép cím csak irányadó volt, nem tudjuk egyetlen képre leszűkíteni a válogatást, furcsa is lett volna, ha egy kép csak egy évet szimbolizál – érvelt a művésztanár.

Minden évben más volt a tematika, illetve a lehető legtöbb képzőművészeti ágat kipróbálták a gimnazisták és az egyetemisták: rajz, egyedi és sokszorosító grafika, plein air festészet, kerámia, papírmerítés, fotó és videó volt nem egyszer terítéken a két évtized alatt. 

- Most ismét a plein air, a természet volt a hívószó. A befogadó helyszín eleve adja magát, mindig ihletet ad számunkra – mondta Kiltau Kinga, a gimnázium szakmai vezetője, aki mellett még az egykori tanítványok, Gyöngyösi Mária és a textilszakos, művészetterapeutaként dolgozó Dorogi Panna segítette a munkákat.

A fiatalok valóban szabadjára engedték fantáziájukat, mindenki a saját elgondolása szerint ábrázolta a természetet, szőtte a képekbe az érzéseit. A 11. évfolyamot fejezte be a szentlőrinci Hetesi Gergő, aki harmadik éve tért vissza Zalaegerszegre. A grafika szakos tanuló maradna a technikumban, majd irány a művészeti egyetem. 

- Tervezőgrafikusként és egyúttal művészként tudom elképzelni a jövőmet, egyelőre nem készülök pedagógusnak. A mostani táborban egy előre megtervezett témát festettem akrillal vászonra, ám szabad stílusban. A változatos tavi világot kívántam visszaadni, ezúttal viharos, haragosan tajtékzó vízzel. 

Osztálytársa, Csizmadia Laura először vett részt a nyári táborban, ő már szürreálisabb stílusban nyúlt a témához. Szereti a különféle emlékképeket egy festményen társítani, az akrilt pedig azért kedveli, mert gyorsan lehet vele haladni.

A társaság képes beszámolóval, paravánkiállítással és humoros videóval foglalta össze a két évtized történéseit. Az újságíró pedig nem üres kézzel, hanem egy, erre az alkalomra készített jubileumi éremmel távozott.