Balatoni szórakozás a két háború között

Balatonfüredet a reformkorban szívesen látogatták a korabeli politikusok, közéleti személyek, egyre nagyobb igény lett arra, hogy a vendégek szórakozzanak, kikapcsolódjanak. Ezért is jött létre a Dunántúl első kőszínháza 1831-ben, Balatonfüreden, ahol rendszeres előadásokat tartottak. Emellett kedvelt szórakozásnak számítottak a kártyapartik, táncestélyek, vacsorák. Ezeket az ún. Kurszalonokban tartották, de a fürdőhelyeken ezidőtájt már megfordultak neves cigányzenekarok is. A 19. század második felében elkezdődött a Balaton felfutása, a déli parti fürdőhelyek kiépülése, a szórakozási lehetőségek szélesedtek, akár sporteseménnyekkel is bővültek (vitorlásversenyek, kerékpártúrák, úszóversenyek), majd sorra nyíltak a tavi kaszinók, ahol a hajnalig tartó mulatságokról több feljegyzés is született. Anna nap körül rendszeresen szerveztek bálokat a Balaton vidékén, de a sporteseményeket (teniszversenyek, lóversenyek) is gyakran kísérték bálok. Általában ezeken a ünnepségeken díszes vacsorát adtak, neves zenekarok léptek fel, táncmulatság kísérte az eseményt. 

Az I. világháború éveit követően egyre szélesedett a tavi szórakozási formák tárháza. Sorra nyíltak a neves kaszinók, elsőként Balatonföldváron, 1903-ban, de nyílt Keszthelyen, Siófokon, Füreden, Lellén is. A tavi kaszinók társalgóiban zajlott a fürdői társadalmi élet, a tánctermekben fergeteges mulatságokat, bálokat tartottak, a kaszinó kerthelyiségei, könyvtárszobája szintén otthont adtak a kikapcsolódni vágyóknak. Általában saját, elkerített strand tartozott ezekhez az épületekhez és természetesen hatalmas kártyacsatákat rendeztek itt.  A híres, balatoni kaszinók élete olykor nem nélkülözte a botrányokat sem, az 1930-as évek beszámolói többször tudósítottak hazárdjátékosokról, végeláthatatlan kártyacsatákról, vitákról, bűnesetekről. 1943-ban be is tiltották a balatoni kaszinókban a hazárdjátékokat.

A fürdői társasélet kiemelt mulatságainak számítottak a szépségversenyek is. Siófokon már az 1900-as években rendeztek ilyen megmérettetést, amit az 1920-as években nagy érdeklődésnek köszönhetően tovább folytattak. 1925-ben a Balaton Tündére címért történő versengésen tűnt fel az a Simon Böske, aki később nemcsak Magyarország, hanem Európa szépe lett. A szépségversenyeket általában augusztus végén vagy szeptember elején tartották Siófokon, szép időben a strandon, rossz idő esetén a kurszalonban. A zsűriben neves írók, festők, művészek, színészek kaptak helyet, a versenyeket a Színházi Élet című korabeli, nagy olvasottságú lap koordinálta. A női versenyek mellett gyakran rendeztek gyermekszépségversenyeket.

Vidám mulatságnak számítottak a divatbemutatók, melyeknek szintén Siófok volt a helyszíne. 1925-ben így zajlott egy Balaton-parti divat-show: „A Bécsi-utcai Árvay János és Társa cég néhány hét előtt nagysikerű divatbemutatóval örvendeztette meg a siófoki nyaralóközönséget. A divatbemutató sikere azonban nem maradt helyi jellegű, mert az éppen ott időző filmesek a balatoni propagandafilm részére 16 ruháról felvételeket készítettek. Azóta megismerkedhetett a mozivászonról a Balaton környéki nyaralók mindegyike az Árvay cég csodaszép modelljeivel és a jövő héttől kezdve a budapesti mozik közönsége is tanúsíthatja a fess és modern kezekbe került szalon párizsi szalonokkal való versenyképességét. A divatrevü egyik legszebb ruhája különben Siófokon kisorsolásra került.”

Rendeztek nyári karneválokat, ennek szintén Siófok biztosított helyet az 1920-as években. Ezeken a rendezvényeken neves fővárosi színészek adtak elő, de bemutatót tartottak balettáncosok, valamint amerikai cirkusz is érkezett. A tűzijáték mellett katona-, cigány- és jazz-zenekarok játszottak. Később Balatonföldváron szintén rendeztek ehhez hasonló karneváli ünnepet. A szórakozási lehetőségek a két háború időszakban egyre színesebbé váltak a tó partján. A mozgóképek vetítése népszerűvé vált a tavi kertmozikban, de számos hangversenyt, színi- és kabaréelőadást tartottak, koktélpartikat adtak és zenés sétahajózási lehetőség is volt. Egy korabeli feljegyzés szerint az ilyen nyári, balatoni mulatságok olyan jól sikerültek, hogy „Még reggel hét órakor is hangos nevető társaságok imbolyogtak a Balaton partján, sétányokon, magasan tűzött már a nap, amikor a sok színes toalett és a rengeteg fehér szmoking eltűnt a hotelek és villák kapui mögött…”

Tévhit tehát azt gondolni, hogy régen minden másképp volt. A Balatonnál már a két háború közti időszakban is zajos és népes mulatságok zajlottak, hajnalig tartó mulatozásokat, bálokat rendeztek. Mindebben élenjárónak számított Siófok és Balatonföldvár, ahol még a második világháború utolsó évében, a front közeledtekor is „sírva” vigadtak.

dr. Kovács Emőke