Balogh Rudolf az agrárpiaci sikerekről s a vízi világról, ami nagy örömet szerez neki

A ma már „csak”  terménykereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság a megye TOP 100 cégeinek rangsorában már évek óta az első tíz között szerepel. A 2022. évben több mint 34 milliárd forint nettó árbevételével az előkelő negyedik helyet foglalta el. Mindez miként történt, kérdezzük Rudolfot, akivel a baki „Bakterházi” tópartjuknál lévő pihenőházukban ülünk le beszélgetni. Előtte a faluban megnéztük a páratlan szépségű afrikai, és a hazai vadakból származó trófeagyűjteményét, mert ugye a házigazda szenvedélyes vadász is.

– Érettségi után a keszthelyi agráregyetemen diplomáztam, ahol megismertem feleségemet, Évát. Én negyedikes növénytermesztő hallgató voltam, ő meg akkor kezdett a növényvédelmi szakon. Az egyetem után néhány téeszben dolgoztunk, majd Hahóton kötöttünk ki, ahol az elért eredményeink alapján hittem magamban, hogy jobbá tehetem a szövetkezetet, ezért elindultam az akkor meghirdetett elnöki pozícióért. Csalódnom kellett, mert a megismételt szavazásnál a versenytársam lett a befutó, el is jöttem onnét. Egy kis kitérő után a feleségemmel elhatároztuk, hogy saját lábra állunk, megpróbálkozunk a kereskedéssel, s gazdaboltot nyitottunk Bakon. Mindez kölcsönpénzből történt, még az árut is kölcsönbe kaptuk az Agrokertől. Nagyon nehéz időszak volt a kezdet, ott voltunk két kicsi gyerekkel pénz nélkül, bizony voltak álmatlan éjszakáim, amikor arra gondoltam, hogyan fizetem ki a számlákat, lesz-e annyi bevételünk a boltban, amiből meg tudunk élni. Aztán, rengeteg munkával, lehetetlent nem ismerve, kezdett a sorsunk jobbra fordulni. Az egész család dolgozott a vállalkozásban, még a gyerekek is. Hétvégén velük együtt árultunk a pult mögött a boltban, de évekig, a tavaszi időszakban tonnaszám csomagoltuk ki a vetőmag kukoricát a gyerekekkel egy és kétkilós zacskókba. A kislányom, Évike a zacskókat adta kézre, mi töltöttünk, a kisfiam pedig a játéknyomdából készített pecséttel a fémzárolás szövegét nyomtatta a zacskókra – szól a kezdetekről Rudi, akinek a boltjába messziről is jöttek vásárolni, mert nála szakmai és növényvédelmi tanácsokat is kaptak.

A kilencvenes évek végére nagyon felpörgött a nagykereskedelem. Vetőmag (kukorica, napraforgó, gabona), műtrágya értékesítésével, később növényvédőszer-nagykereskedéssel is foglalkoztak, 1998-tól pedig bejegyzett integrátorok lettek. Ez azt jelenti, hogy ők maguk biztosították a velük kapcsolatban levő termelők számára a vetőmagokat, műtrágyát, növényvédőszereket, majd vásárolták fel az ezek felhasználásával megtermelt terményeket. Felkészült szakemberekkel, minőségi alapanyagokkal dolgoztak, és részben már finanszírozták is a termelést.

– Néhány száz hektárral indult a finanszírozás, majd gyorsan egy-kétezer hektárra bővült, később pedig már a megye egyik legjelentősebb integrátorai lettünk. Aztán több megyére kiterjedt a forgalmazás, amely párosult 20-30 ezer tonna termény felvásárlásával is. Miután 2003-ban Ádám fiam is csatlakozott a céghez és segítette az értékesítést, ezt már 200 ezer tonna fölé vittünk. Óriási számok ezek, szinte felfoghatatlanul nagyok – meditál Rudolf.

Mindez komoly pénzügyi, számviteli feladatot is jelentett, amit korábban Éva felügyelt, és emellett a növényvédőszer-kereskedelmet is ő fogta össze mint növényvédelmi szakmérnök.

– Az első, milliárdos nagyságú árbevétel elérése volt számomra a legnagyobb öröm. Megdöbbentő volt kimondani ezt a hihetetlenül nagy számot, pedig ez már a 90-es évek végén megtörtént, most ennek a sokszorosa szinte természetesnek tűnik, mert jól tudjuk, hogy mi van mögötte. A kezdés után négy évvel, 1998-ban megnyitottuk a megújult központunkat, és a szakmai szántóföldi bemutatóinkat kísérő előadásokat az új 100 fős konferenciatermünkben tartottuk meg. A téli hónapokban gazdatanfolyamokat szerveztünk a kis és közepes termelőknek, ezzel sikerült a szakmai közvélemény figyelmét is felhívni magunkra. Híre ment, hogy a megye közepén van egy olyan szakmai hely, ahol nemcsak kiszolgálják a vevőket, nemcsak árut kapnak, hanem szakmai tanácsokat is. Neves szakembereket kértünk fel előadóknak, s ezzel megalapoztuk, megerősítettük a Baki Agrocentrum szakmai hitelességét. Egy-egy ilyen továbbképzésen esetenként még agrárminiszter és államtitkárok is előadást tartottak – foglalja össze Rudolf.

Hol van már a kis szatócsbolt? Rákényszerültek a profiltisztításra. A kétezres évek elején, Zalaegerszegen megjelentek a nagy áruházak, amelyek olyan árutömeget kínáltak dömpingáron, amivel a baki bolt már nem tudott versenyezni. A bolt folyamatos növekedése megállt, a befektetett energia egyre kisebb eredményt produkált, ezért 2003-tól a bolti kiszolgálással felhagytak.

– Nehéz volt megélni a bolt bezárását. Büszkék voltunk arra, hogy csúcsidőszakban 20-25 kocsi várakozott arra, hogy kiszolgáljuk a tulajdonosaikat. Hiányzott, hogy ez a mozgás megszűnt a telephelyünk körül. Az ember nehezen éli meg, ha valami jó dolog megszűnik, főleg az olyan, amit ő hozott létre, amiben hitt, amitől sokat remélt… Közben a nagykereskedelem folyamatosan bővült, ezért alapvetően optimisták voltunk, hiszen volt új lehetőségünk az agrárpiacon. Hogy milyenek lesznek az új távlatok, arról nem volt pontos elképzelésünk, de olyan szakemberekkel voltam kapcsolatban, akik értették azt, amit csináltak, akikben megbízhattam, s akikkel szemben én is mindig becsületesen helyt álltam, teljesítettem – fogalmaz Rudi, hozzátéve: – Nem volt neves tanácsadóm, szakértőm, az egész körülvevő közeg volt olyan, ami előbbre vitt. Fontos megjegyezni, hogy gyermekeink mellett a későbbiekben vőnk és menyünk is folyamatosan részt vállalt a nagy családi vállalkozás építésében és fejlesztésében – hangsúlyozza Rudi.

Aki nyitott szemmel jár, elgondolkozik a mai válságos magyarországi gabonatermelés jövőjén, hiszen a háború miatt megjelenő olcsó ukrán gabona is zavart okozott a piacon, sőt egész Európában. Ha véget ér a háború, a gabonafronton akkor sem lesz vége a feszültségnek, mondja az agrárszakember.

– Tény, 15-16 millió tonna gabona terem az országban évente, s ebből csak 8-9 millió tonna kerül hazai felhasználásra, a többit el kell adnunk a világpiacon, ahol szembetaláljuk magunkat a nálunk jóval olcsóbban termelő ukrán, orosz, kazahsztán óriási gabonatöbblettel, amely esetenként a világtermelés mintegy 30 százalékát is kiteheti, szemben a mi egy százalékunkkal. A termelésünket jóval olcsóbbá kell tennünk, jönniük kell az önjáró traktoroknak, a permetező drónoknak, a szerkezetváltásoknak. Ezzel Ádám fiaméknak kell majd megküzdeni, mert a jövő kihívásainak megoldása már az ő feladatuk. A napjainknak most már csak kis része telik céges ügyekkel, de van más is. Mindenekelőtt a négy csodálatos unokánkkal és az ő szüleikkel való együttlét és a közös szabadidős programok… Én még egy vadászklubot vezetek. Gyermekkori álmom volt, hogy egyszer Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán nyomába eljussak Afrikába. Ez is teljesült, óriási élmény volt.  A másik célom az volt, hogy Bak határában, a gyermekkori játszóterületemen, a Válicka völgyében, az elvadult,  népiesen „gula-berekben”, a valamikori kenderáztató tókák szomszédságában egy kis tavat létesítsek. Ez is sikerült, csodálatos vízi világot hoztunk létre, ami igazán nyugalmat áraszt. Az emberi dolgokról annyit, közvetlenül ugyan nem tapasztaltam, de bizonyára vannak irigyeim is, bár igyekszünk úgy élni a családommal, mint régen, hiszen igazán csak arra lehetünk büszkék, amit a két kezünkkel és az eszünkkel létrehoztunk – köszön el Rudi, aki, ha teheti, visszavonul a vad- és vízi világba.