Barangolás Letenye hegyein, a szőlő- és gyümölcstermesztők egyesületénél

A népi építészeti értékek mögött a domboldalt a Boldog Buzád kilátó uralja. Az ide vezető út mentén, amely patkó alakban fogja össze az Öreg-hegyet és a Béci-hegyet, két kis kápolna is áll. A kilátás pazar, csak erre a tájra jellemző – a domboldalakat beragyogja a nap, a völgyet a Mura párája ködbe borítja. Több kerékpáros ereszkedik velünk szemben lefelé, az egyik pincén ezt olvassuk: „Bort igyék az úton járó, akár szegény, akár báró”! Felérünk a nádfedeles boronapincéhez, melynek szomszédságában permeteznek. „Megkínálhatjuk magukat? Van itt bor, sör és pálinka is…” invitálnak kedvesen.
– A boronapince és a prés, a fölötte lévő esőbeállóval együtt 2002-ben készült el. A pincét és a prést a Béci-hegyen bontották el és hozták a mostani helyére. Az eredeti tulajdonosa a pincének és a présnek Iván Ferenc és Pataki György letenyei lakosok voltak. A boronapince mögött, a domboldalban magasodik a Boldog Buzád Kilátó, aminek jövőjéről nem tudok érdemleges információval szolgálni. A kilátó borturisztikai szándékkal is épült immár több mint tíz éve Letenye és Zajk önkormányzatának közös projektjeként. Közben kiderült, hogy megsértették a tervező, a már elhunyt Makovecz Imre szerzői jogait, mert a terveket engedély nélkül változtatták meg, s ebből per lett. Mára mindez jogilag rendeződött, a kilátó már a városé, de a hosszú bezártság miatt leromlott, így látogatásra nem alkalmas. A jövőben ezzel is kezdeni kell valamit, mert így nem maradhat, ez azonban nem az egyesületünk dolga – mondja Somogyi András, a Letenyei Szőlő- és Gyümölcstermesztők Egyesületének elnöke, aki hozzáteszi, hogy az egyesületüknek 50 telek-, illetve szőlőbirtokos tagja van. Működésüket a helyi kertbarátkör 1977-es megalakulásától számítják, mert folyamatos volt a tevékenységük. Most már Facebook-oldaluk is van, melyen rendszeresen közzéteszik az egyesülettel kapcsolatos információkat.

A Letenyét, illetve a Mura völgyét északról bezáró domborulat éghajlata szélsőségektől mentes, az Adriai tenger közelsége, és a Mura medence kedvezően befolyásolja a környék időjárását. A mikroklimatikus adottságok, a kedvező domborzati viszonyok, a Mura folyó hatása kedvez a szőlő- és gyümölcstermesztésnek. A vidéken évszázadokon át termeltek szőlőt, az írásos krónikák már 1248-ban is említést tettek erről, s ezt később, a 16. században a főesperesség tizedszedőinek fennmaradt feljegyzései is bizonyítják. Volt szőlője a földesúrnak, a kisnemesnek, de a jobbágyok a saját hasznukra is művelték a domboldalakat. Később a muraközi horvát települések lakói is rendelkeztek itt szőlőbirtokokkal. A II. világháború végén, államközi megállapodás alapján ezek a területek a Magyar Állam kezelésébe kerültek, amiket bérbe adtak, azok minden gondjával együtt. Az ötvenes évek végére egyre több terület maradt parlagon, vagy kaszálóvá vált, később felverte az akác. Örvendetes, hogy napjainkban újra szaporodik a szőlőbirtokok iránt érdeklődő horvátok száma.

– Az egyesület tagösszetétele változik, szerencsére emelkedik, vannak fiatalok, akikben bízhatunk, s nyertes pályázataink megvalósulásával némi fejlődésről is beszámolhatok. A boronapince jobb megközelítéséhez térburkolást végeztettük, s voltak eszközbeszerzéseink is, amelyek könnyítették az egyesület működését, emelték a rendezvények komfortosságát, növelték az egyesület vagyonát. Sajnos, az egyesületünk legújabb kori történetéhez hozzátartoznak az embert és a szőlőt is pusztító modernkori betegségek, mint a Covid, vagy a növényfertőzések, a szőlőterületek csökkenése, sőt a klímaváltozásnak nálunk is jelentkeznek a negatív hatásai. A bornak mint terméknek az ár-érték aránya is torzult. A digitális világ erősödésével nálunk is megjelent a bort ugyan szerető, de a munkát, a szőlőművelést egyre kevésbé ismerő, kedvelő ember is – mondja keserűen mosolyogva az elnök.

Pedig az egyesület célja a minőségi szőlő- és gyümölcstermesztés és a borkészítés elősegítése mellett a borvidék kulturális és történelmi örökségének megóvása, kultúrájának, hagyományainak megőrzése, továbbvitele. Azon is fáradoznak, hogy a Zalai Borúthoz tartozó Letenye és a Muravidék szőlőhegyeinek sajátos, egységes arculata legyen, fejlődjenek a borhoz kapcsolódó idegenforgalmi szolgáltatások, ilyen céllal is épült a hegyi boronapincéjük, s a város kilátója. Erőfeszítéseket tesznek a határ menti kapcsolatok kiépítésére, a muravidéki és horvátországi szőlőtermelőkkel való kapcsolatok elmélyítésére. Rendszeresek a rendezvényszervezések, kezdetektől tartanak termésértékeléseket, borkóstolókat, borversenyeket. Céljaik megvalósítása érdekében, ahova csak lehetséges, benyújtják pályázataikat.

– Egyesületünk szervezésében márciusban tartottuk meg a hagyományos borbírálatunkat, amely immár a 46. volt a sorban. A megmérettetésre 142 borminta érkezett, s a nemzetközi bírálaton jó borokkal és jó eredményekkel találkoztunk. A borok több mint 75 százaléka arany-ezüst minősítést érdemelt ki. Megválasztottuk Letenye város borát is, ami egy Chardonnay bor lett, gazdája Somogyi Tibor. Az új évben új reményekkel kezdtük meg a rendezvényeink sorát a Vince-napi vesszővágással. A Béci-Zajki-hegyi rendezvényen több mint ötvenen jártuk be gyalog a vendéglátóink birtokait. A szőlőkben tapasztaltak alapján reménykedhetünk, hogy az „idén jobb lesz”. Persze azt még előre nem tudjuk, hogy jobb lesz-e, de, hogy más lesz, az biztos! A Vince-napi programunk után szomszédoltunk, mi is bemutattuk borainkat a becsehelyiek borbarangolás rendezvényén, ahol találkoztunk a horvát és a csentei gazdákkal is. Sok tennivalónk van még, hogy Letenye, Délnyugat-Zala elfoglalhassa méltó helyét a magyar borvidékek listáján, s mindinkább érdemes legyen feljönni a hegyeinkre. Azt mindannyian tudjuk, hogy a turisztikai és hegyi fejlesztési terveket, elképzeléseket csak településszintű együttműködéssel lehet megvalósítani. Ilyen a letenyei termálfürdő újraindítása, az utak felújításának folytatása, a Boldog Buzád kilátó megnyitása, a borkóstoltatás lehetőségének megteremtése, a hegyre feljövő vendégek fogadása, kerékpártúrák szervezése, amely lent, a Mura mentén már sikerült, hiszen az ottani kerékpárutakon már nagy a forgalom. Keressük a pályázati lehetőségét annak is, hogy a boronapincénket továbbfejleszthessük. Végezetül szólnom kell a lányainkról, a Letenyei Borbarát Hölgyek Társaságáról is, akik 2009 óta sokat tesznek azért, hogy a szőlőhegyeink állapota rendben legyen, hiszen a tagtársaink feleségei is kiveszik a részüket a fizikai munkából, de azért is sokat dolgoznak, hogy a rendezvényeink magas színvonalon valósuljanak meg. A kilenc tagú csapat legfőbb hozadéka a baráti kapcsolatok alakítása, általuk lettünk többek, szereztünk maradandó élményeket – összegzi Somogyi András, aki magát amatőr borásznak tartja.