Jó reggelt, Zala vármegye

Ma már a gépesített aratás idején a munka megkezdése csak attól függ, hogy mikor elég érett a gabona, ám régen a be­ta­ka­rí­tá­s si­ke­rét szá­mos hi­e­de­lem­mel és szo­kás­sal igye­kez­tek biz­to­sí­ta­ni. Új holdkor nem kezdtek hozzá, de Illés napját sem tartották szerencsésnek, nehogy a villám beléjük csapjon. Ha péntekre esett volna az aratás első napja, akkor már csütörtökön levágtak egy kévére valót. A mun­kát fo­hász­ko­dás­sal, imád­ság­gal, ka­lape­me­lés­sel kezdték. A föld szé­lén le­tér­del­tek, ke­resz­tet ve­tet­tek. Az esz­kö­zö­ket a tem­plom fa­lá­hoz tet­ték, a pap meg­szen­tel­te. Aratás végén egy kis da­ra­bon tal­pon hagy­ták a ga­bo­nát, hogy a kö­vet­ke­ző esz­ten­dő­ben is jó ter­més le­gyen.