Jó reggelt, Zala vármegye!

A krumpli nekem nagyanyám utánozhatatlan tört hagymásával kezdődött, a hurka mellett sülttel, és anyu pirított serpenyősével folytatódott. Olykor befigyelt a tejszínnel gazdagított püré, de nem lett őshonos. A bő olajban, fritőzben sütött hasábburgonyának a tudomány (olajat ne!) és az árampazarlás elleni fogadalom tett be. Addig, amíg meg nem érkezett a harmadik generáció, amelyik valami rejtélyes okból gyorséttermi illatokkal az orrában jön a világra. Krumplit drágán termeltünk: kijártunk a falusi szülői ház kertjébe vetni, betölteni, bogarat irtani, kiszedni, pincében tárolni, adagonként beszállítani. Lehet, a városi piac logikusabb lett volna, de akkor oda a gyerekkor egyik akkoriban nagyon nem kedvelt rítusa. Mit nem adnék érte most, ha mehetnék.