Nyári színkörök Zalában a dualizmus idején

A Zalaegerszegre érkező vándortársulatok legtöbbször a Zöldfa – később Korona – vendéglő nagytermében, vagy a Kaszinó Egylet Arany Bárány szállóban lévő helyiségében léptek fel a 19. század második felében, csak ritkán épült alkalmi nyári színkör. Balogh Alajos színtársulata 1870 nyarán a mai Berzsenyi úton található Háry-kertben felállított színház deszkáin lépett fel. Zala megye főispánja, gróf Szapáry Géza megtekintette augusztus 1-jén a Szapáry Péter fogsága és bosszúja című látványos történelmi színművet. Az előadást megelőzően a főispán életnagyságú, átvilágított arcképével díszített élőképet mutatott be a társulat. Károlyi Lajos székesfehérvári színigazgató 1889 májusában a Deák téri sétatér mellett nagy költséggel állíttatott fel fedett páholyos színkört, ahol A cigánybáró című operettel mutatkozott be a társulat. A főispán tiszteletére május 5-én a város által rendezett zenés fáklyásmenet után díszelőadást tartottak a színkörben. Az első 12 előadáson még olyan nagy számban jelent meg a közönség, hogy a szokásosan használt Zöldfa vendéglő helyiségéből kiszorultak volna, azonban a második bérletciklus már nem hozott anyagi sikert. A vidéki kisvárosok színpártoló közönsége nem volt olyan nagy, hogy heteken át szinte naponta megtöltse a színházhelyiséget. 1890 áprilisától Jeszenszky Dezső vándortársulata a Zöldfa vendéglő nagytermében lépett fel, emellett május közepén a katonai lovardában berendezett színkörben tartottak néhány előadást. Két évvel később, 1891 május második felétől szintén a székesfehérvári társulat kapott játszási engedélyt a várostól és július elejéig maradtak. Vedress Gyula színigazgató, nem kímélve az anyagi áldozatot Ösztreicher Sándor építésszel ugyancsak a sétatéren emeltetett színkört, amelyet az eső ellen védő kátránylemezzel fedték be. A június 27-i operett-előadáson azonban kétszer is elázott a közönség és a színkör, a csurgó víz elől csoportokba verődtek az emberek néhány védettebb helyen. A villámlásokat követő dörgés „alapjában rázta meg a gyenge alkotmányt”, a gyermekek sírtak, a nők jajveszékeltek a korabeli beszámoló szerint. Egy hónap múlva Hubay Gusztáv és Jakabfy Gábor társigazgatók újpesti színtársulata kezdett játszani a székesfehérváriak által használt színkörben. Szeptember elején a tagok java része Novára távozott, a vendégfogadó udvarán deszkából épült színkörben léptek fel helyi műkedvelő szereplőkkel kiegészülve a Pákáról, Tárnokról, Csonkahegyhátról, Nagylengyelből, Pórszombatból, Lentiből, Resznekről összegyűlt közönség előtt. 1894 májusában Balog Árpád színigazgató építtetett kényelmes nyári színkört a zalaegerszegi Deák téren.

Keszthely első színházát szabadtéren, a Festetics-kastély parkjában létesítették a 19. század elején. A 43 méteres, „hosszúkás papírsárkány” alaprajzú területet gyertyánok vették körül. Szerepét az 1862 júniusában megnyílt, Festetics Tasziló által is támogatott állandó Nemzeti Nyári Színház vette át, amely a korabeli Fő és Sörház utca sarkán álló, Gőzöshöz címzett vendéglő udvarán épült fel. Oszlopos előcsarnokában árulták a jegyeket, a színházterem karzattal és nyolc páhollyal rendelkezett. Az építmény 1875-ig állt ezen a helyen, amikor Ranolder János veszprémi püspök megvásárolta a telket egy ott felépítendő, apácák által vezetett leánynevelő intézet számára. A nyári színház épületét Polatsek Máté keszthelyi kőfaragómester megvette, és az Amazon szálloda udvarán állíttatta fel újra. A szűkösebb hely miatt azonban a színpad kisebb lett, ruhatárt pedig máshol kellett bérelni. Két év múlva a Keszthelyre érkező társulatok már nem ezt a játszóhelyet használták. 1877 nyarán Miklósy Gyula színigazgató saját költségén fából ácsoltatott új, ideiglenes nyári színkört, a május végi első előadások alkalmával még fedetlen építmény hűvös és sötét volt. Schillnszky Károly, az Amazon szálló tulajdonosa a saját telkén emeltetett színházat 1878-ban, amelyet Miklósy Gyula társulata avatott fel. A Keszthely című lap a színházépületet úgy jellemezte, hogy Schillinszky „alig néhány hónap alatt oly templomot emelt Thália papjai részére, aminővel egy hasonnagyságú, sőt nagyobb város is ritkán dicsekedhetik. Az épület impozáns külseje, a belső szép berendezés és meglepő csín a legkellemesebben érintik a szemlélőt". A századfordulóig az Amazon szálló udvarán álló színpad, vagy annak nagyterme volt a vándortársulatok játszóhelye. A Korona szálló kertjében 1901 júniusában nyílt meg a nyári színkör. Az Amazon udvarán 1905-ben a tágas fészert alakították színkörré, amelynek deszkáin Jászai Mari is fellépett.

Nagykanizsán az 1850-es évektől a Zöldfa, később az Arany Szarvas és Komló vendéglő adott helyet színházi előadásoknak. Az első nyári színkör 1874-ben épült Bachrach Gyula Csengery utcai nagy telkén, és néhány évadon keresztül szolgálta célját. Az épület létrehozását a Sztupa Andor–Hubay Gusztáv-féle társulat előadásaira szóló bérletek előjegyzésének számától is függővé tették. A „kolosszális szép építmény” munkálatait Hubay társigazgató felügyelte. A június 29-i első előadásra még nem készült el a színkör, és a hirtelen jött zápor jelentékeny kárt tett a színészek öltözékében. A társulat már július közepe előtt távozott a városból, a jelentékeny összeggel létesített színjátszóhely az első évben hármas bukás volt, „a vállalkozóé, a derék színigazgatóké s a magyar színügy bukfencezése” – fogalmazott a korabeli helyi sajtó. Kövessy Albert, a kecskeméti, majd a pécsi színház igazgatója 1902 márciusban a városba küldte titkárát, hogy intézkedjen nyári színkör építéséről a Rozgonyi utcában, a mai könyvtártól keletre fekvő, a város által három évre ingyen biztosított telken. A fából készült, trapéz alaprajzú, fedett – kívülről dísztelen hodálynak tűnő – Aréna 450 néző befogadására volt alkalmas, karzattal és emeleti páholyokkal is ellátták. Blaha Lujza 1906-ban, Fedák Sári 1910-ben vendégszerepelt a színkörben, utóbbi fellépésekor ponyvával kellett védeni az öltözőjét az eső ellen. Az új tulajdonos, Füredi Béla 1912-ben átalakíttatta az épületet. A felújítás során létrehozott zsinórpadlás miatt a színkör két emelet magas lett, zenekari árkot alakítottak ki, a színpadot kibővítették, korszerű világítással látták el. A korábban porral borított talajt lepadlózták. A lejtőssé tett nézőtéren tizenhat sor felcsapódó, karfás ülést helyeztek el. Az építmény 1920-ig állt, akkor Füredi eladta a faanyagát. Szerepét a Medgyaszay István által tervezett, 1926-ban épült színházépület vette át. A nagykanizsai Aréna emlékét a Halis István Városi Könyvtár falán 2011-ben elhelyezett tábla őrzi.