Öt forint a tábla alá és kezdődhetett a sakkparti – Mátés József 86 évesen is aktív

– Mindenféle sportot szeretek gyerekkorom óta – mondta a miklósfai városrészből származó 86 éves József. – Az általános iskolában atlétikával és kézilabdával kezdtem a pályafutásomat. Aztán 4. osztályos lehettem, amikor a Miklósfai iskolában az igazgató, Steinhardt László sakkoktatásba fogott. Vasárnap reggel a mise után mentem a sakk szakkörre. Először nagyon ódzkodtam tőle, nem szerettem, de aztán megkedveltem. Az iskolai nyári szünetben édesanyámtól kaptam egy sakk-készletet, amivel az utcánkban lakó gyerekekkel játszottam szinte naphosszat. Kitűntem közülük a nagyobb szintű tudásommal. Azért közben a testmozgásra is odafigyeltem, fociztam, szerettem a kézilabdát, de kipróbáltam a kosárlabdát is. Gyerekként viszont nem tartoztam egyetlen klubhoz sem, pusztán hobbiból sportoltam.

Mátés József hozzátette: a sakknál maradt, hiszen sok sikerélménye volt. Annak idején úttörőként, nyolcadik osztályos korában megnyerte az iskolák közötti járási bajnokságot. Jól emlékszik, hogy 1957-ben a vasúthoz került, vonatkísérő és vonatfékező munkakörbe vették fel, ott is kiderült, hogy jól játszik.

– Amikor volt némi szabadidő a munkahelyen, a kollégák gyakran kártyáztak és sakkoztak, csak néztem őket – mesélt tovább. – Aki épp lejátszotta a partit, odaszólt nekem, hogy ha szeretnék játszani, akkor öt forintot kell a tábla alá tennem. Belementem, mert jól láttam, hogy nincs esélye. Így is lett, bár nem erőltettem, nem szerettem volna fölényeskedni. Aztán újabb fordulóra hívtam és raktam is az újabb ötforintost a tábla alá. Újra nyertem, de a pénzt már nem fogadtam el, mert nem voltunk egy szinten. A kollégák között aztán híre ment, hogy jobban teljesítek. A MÁV-NTE keretein belül alakítottunk egy sakkcsapatot, és a járási bajnokságokban szerepeltünk. Több éven keresztül bajnokok lettünk, majd a megyei pontvadászatba kerültünk. A gyerekek úgy kerültek hozzánk, hogy az iskolákkal nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Dr. Pintér Ferenc a Landler-gimnáziumba (ma Batthyány) beiratkozó fiatalokat megkérdezte, sakkoznak-e, aki igennel felelt, azzal külön foglalkozott. Ennek a kitűnő utánpótlásmunkának hála többször szereztünk aranyérmet, sőt két alkalommal az NB II.-be is bejutottunk, csak úgy estünk ki, hogy nem volt a vasútnak pénze. A klub akkor inkább a labdasportokra koncentrált.

József, mint mondta, megunta az állandó huzavonát, ezért 2006-ban kilépett a szakosztályból. Ebben az időben már jó kapcsolatot ápolt a Tungsram sakkcsapatával, így végül a harmadik számú, megyei csapat vezetője lett.

– A bírói vizsgát korábban már megszereztem, ám amíg játszottam, addig a kettőt egyszerre nem gyakorolhattam – folytatta. – Aztán a Magyar Sakk Szövetségben szereztem még egy minősítést, s így lettem első osztályú bíró. Az egész ország területén vezethettem minden osztályban mérkőzéseket. Tavaly mondtam vissza, pedig szerették volna, hogy menjek. Remek időszaka volt az életemnek, imádom a mai napig a sakkot. Játszottam korábban a Nagykanizsai felnőtt egyéni sakkbajnokságban a Bagonyai Attila sakk teremben. Bár most a  Tuxera-Aquaprofit NSK vezetősége, köztük Nádasi Tamás elnök és Kassai Zoltán is biztattak, hogy nevezzek. A közlekedési nehézségek miatt nem tudtam volna minden fordulóban ott lenni, ezért nem akartam vállalni. De akkor Kassai Zoltán barátom elvállata, hogy a fordulókra elvisz és haza is szállít. Így is lett, és kifejezetten jól éreztem magam, játszhattam a fiatal, későbbi győztes Demeter Dorinával, a Tuxera-Aquaprofit NSK sakkozójával is. Nagy eredmény, hogy abszolútban a 12. helyen végeztem.

Mátés József büszke arra, hogy nemrégiben a 45 év sakk-szolgálatában végzett odaadó munkájáért a Magyar Sakk Szövetség elismerő oklevéllel díjazta.

Mátés József a stafétát Horváth Tamara judokának, judo bírónak adta át.