Szent Márton püspök erényei

Zalalövő azért érintett ebben, mert a régészeti kutatások alapján a történészek egyértelműen állítják: Szent Márton egy alkalommal biztosan járt az egykori Salla városában, pontosabban keresztülhaladt a településen, amikor családjával még gyermekkorában Savariából a mai Pavia ókori elődtelepülésére, Ticinumba költözött. A Római Birodalom itáliai részét, az Adriai-tengert a Baltikummal összekötő kereskedelmi és katonai útvonal, a Via Sucinaria, azaz Borostyánkő út ugyanis Pannoniát is átszelte, többek közt Savariát és Sallát is érintve.

Az ókori Salla városát az a dr. Redő Ferenc nyugalmazott régész mutatta be, aki a Zalalövőn lezajlott ásatások és feltárások vezetője volt. Előadásában kiemelte: a rómaiak a Krisztus utáni I. században jelentek meg a térségben, s a katonai hódítások metódusa szerint először helyőrséget telepítettek ide, amely mellett idővel falusias jellegű település alakult ki. Salla Kr. u. 124-ben kapott városi rangot, ebben már szerepe lehetett annak, hogy a település mellett haladt el az említett Borostyánkő út.

A katonai családból származó, s a Római Birodalmat eleinte szintén legionáriusként szolgáló Szent Márton tiszteletére szentmisét is tartottak a város plébániatemplomában, ennek főcelebránsa Járfás Ádám újmisés atya volt, aki szentbeszédében a néhai püspök erényeit, a bátorságot, a békére való törekvést, valamint az együttérzést méltatta. Úgy fogalmazott: Márton korában, a IV. században vélhetően senki sem gondolta volna, hogy egy akkor élt személy a XXI. század emberére is hatással lesz. Szent Márton gondolkodásmódja, tettei, cselekedetei azonban időtállóak.