A hajdani fogházról mesél a kiállítás – fotógaléria

Az izgalmas tárlat megvalósítását Bokán Péter, a polgármesteri hivatal üzemeltetési ügyintézője koordinálta, melyhez szakmai segítséget nyújtott a sátoraljaújhelyi Magyar Büntetés-végrehajtás Múzeumi Kiállítóhelye. A fennmaradt egykori fogházi helyiségeken (cellák, sötétzárkák) és a több mint kétéves gyűjtő és kutatómunka során beszerzett dokumentumokon, eszközökön keresztül betekinthettek a látogatók az egykori fogház életébe.

– Az érdeklődőknek bemutatjuk a nagykanizsai büntetés-végrehajtás történetét – fogalmazott Bokán Péter. – A közép- és a török kori kanizsai várbéli büntetés-végrehajtástól kezdve egészen az 1874-ben épült királyi törvényszéki fogház épületében működő intézet 1965-ben történt megszüntetéséig.

Börtön a várban?

Bokán Péter elmondta: a büntető igazságszolgáltatás az államalapítás óta rendelkezik kutatható anyagokkal. A forrásanyagokban fennmaradt börtönre használatos elsődleges kifejezésként említhetjük a tömlöc (temlec) elnevezést. Mivel Kanizsa fontos szerepet töltött be a török időszakot megelőzően is, így biztosra vehető, hogy a középkori és újkori várakra jellemzően Kanizsán is kialakítottak a vár területén a bűnösök elzárására használt tömlöcöt. A török időkből való feljegyzés szerint az oszmán tartományi központtá tett vár rendelkezett börtönnel is.

Szégyenoszlop Nagykanizsán

– A mai város az egykori vár 1702-es lerombolását követően kezdett kialakulni, addig a törökök alól felszabadított várban és környékén éltek az emberek – mesélt tovább az amatőr kutató. – A város tanácsa bíráskodási jogkörében a főbenjáró bűnök esetére pallosjogot is kapott. Ezt szimbolizálja az Ady utcán található pallosjogot hirdető jelvény, amely egykor az ott lévő városháza homlokzatán jelezte a városnak ezen jogát. Továbbá kötelezték a várost pellengér felállítására és vesztőhely kialakítására is. A mai Erzsébet tér délnyugati sarkán állt a pellengér, vagy más néven szégyenoszlop. Kőből készült, oldalán bilincskapcsok voltak. A középkorban, Magyarországon a 13. századtól elterjedt megszégyenítő büntetési eszköz volt. Amelynek nevelő és elrettentő ereje a nyilvánosságban rejlett. Általában kőből készült dobogóból és a rajta elhelyezett oszlopból állt, amelyhez hozzákötözték az elítéltet. A pellengért 1773-ban áthelyezték a mai Deák térre, mivel ebben az évben állították fel az Inkey Boldizsár által adományozott Szentháromság-szobrot a Fő téren.

Vesztőhely a város határában

Hozzátette: a vesztőhelyet a Gyékényes felé vezető országút mentén (akkoriban a mai Ady utca folytatásában haladt az út Gyékényes felé) alakították ki 1697-ben Nagykanizsán. Ez a terület egészen a beépítéséig az Akasztófa dűlő nevet viselte. Ez a terület a mai vasúti fűtőházzal szomszédos, attól délre eső terület. Később ezeket az ítéleteket a Sánc előtti, a Teleki út végén lévő réten hajtották végre.

Vesztőhely és akasztófa

– Sánc előtt, az út mentén, a Péterfai árok mellett állt az akasztófa és a sintér háza, aki akkoriban az akasztásokat végezte – folytatta a megrendítő történetet Bokán Péter. – Ez a vesztőhely az első katonai felmérés térképén (1785) is jelölve van piros gúla három lábbal és Abdeker megnevezéssel. A halálos ítéleteket az Udvari Kamarának is jóvá kellett hagynia. A fogház építése előtt a Huszti téren a mai emeletes házak helyén állt épületek a 19. század második felében katonai célokat szolgáltak. Az Eötvös téri oldalon volt a „várta-ház", a katonai őrség háza, kaszárnyája. Korábban, az 1851-1867 közötti időszak egy részében az akkori csendőrség laktanyájaként funkcionált. Ezt követően néhány évig a törvényszék börtöne volt, 1872-ben Nagykanizsa önálló törvénykezési kerület lett. A törvényszék – jobb híján – az 1862-ben épült Magyar Királyi Sóház emeletére került (ma a Király utca 53. szám alatti társasház épülete áll ott), a törvényszék szomszédságába pedig felépítették a fogházat. A bruchsali börtön kialakítását alapul véve, 1873-1874-ben építette Hencz Antal, Ney Béla terve szerint az akkori Fő tér meghatározó épületét. A „mintabörtönnek" számító intézet építésénél célul tűzték ki a bűnösök javítását és foglalkoztatását. Felosztásával, célszerűségével kiemelkedett a hasonló magyar intézmények közül.

Börtöniskola

Kiemelte: a fogvatartottak javulását szolgálta a munkáltatás mellett a börtöniskola, volt továbbá kórterme, kápolnája, asztalos műhelye és később nyomdája, valamint rabkertészete is. A XIX. század végén 376 kötetes könyvtárral is rendelkezett. A földszinten kapott helyet a fogházfelügyelőség, a fogházőrség, valamint itt volt a kórházi szoba, a tanterem és egy munkaterem. A foglyok elhelyezése a felső szinteken többféle, a fogolytípusoknak megfelelő zárkákban történt. Az első és második szint egyforma volt. Középen helyezkedett el az őrszoba, két oldalt a zárkák: hat zárka 3-3 személynek, kettő 14-14 személynek, s ezen kívül még hat egyszemélyes zárkát is kialakítottak. Alagsorában volt a főző- és mosókonyha, munkaterem, fürdőszoba, valamint itt kaptak helyet a rabiátus, nehezen fékezhető fogvatartottak elzárására használt sötétzárkák is.

Bitófa az udvaron

– Az udvaron, a Nagykanizsai Rendőrkapitányság mai területén külön épületben voltak a műhelyek, tárolók és az állattartáshoz használt ólak – folytatta. – Az asztalosműhelyen túl (ebben bútorok készültek) később nyomdát is működtettek, ahol bírósági nyomtatványokat állítottak elő. Általában 70-80 foglya volt, de kivételesen a szám elérte a 130-at is, teljes kapacitása 180-200 rabnak biztosított helyet. 1911-ben a foglyokkal 14 fogházőr, 2 őrmester és 1 munkavezető foglalkozott, egy évvel később kis kápolnát is létesítettek a fogház területén. A halálos ítéletek végrehajtására a bitófát a hátsó, belső zárt udvaron állították fel. A hajdani szokással ellentétben az ítélet végrehajtásának csak kevés tanúja volt. A hivatalosságokon túl ide nem is fértek volna be sokan mások.

Rabkertészet Nagykanizsa határában

A kivételes kutatásokból az is kiderült, hogy 1927-ben ügyészségi kezdeményezésre 25 katasztrális hold kisajátítással került állami tulajdonba a néhai Pick György palini nagybirtokos örököseire maradt földterületek egy része. Ezzel megteremtődött a rabkertészet létesítésének lehetősége. A kisajátított föld 5 holdnyi részén (a lazsnaki kastély mögötti terület) valóban kialakították a városi börtön kertészetét, amit a helyiek rabtelepként emlegettek. A foglyok reggelente gyalogosan indultak munkába, és esténként ugyanígy tértek vissza a fogházba. Visszaemlékezések szerint tízes csoportokban, összefűzve haladtak a Magyar utcán, majd végig a Garay utcán, hogy aztán északra fordulva földutakon jussanak útjuk céljához. Egy őr állandó jelleggel a telepen lakott.

Több börtönt bezártak, de a nagykanizsait maradt egy ideig

– Aztán úgy tűnt, fordult a kocka, hiszen 1952-ben az Igazságügyi Minisztériumtól a Belügyminisztérium irányítása alá került a büntetés-végrehajtás – mondta Bokán Péter. – A nagykanizsai bírósági börtönt 1953-ban járásbírósági börtönné szervezték át, ebben az évben azonban megszüntették a „bírósági" börtön elnevezéseket és járási börtönként működött tovább. Az országban működő járási börtönök megszüntetésének első lépései 1954-ben történtek. Ezt követően az országban megmaradt 54 járási börtön közül 1960. január 1-jével 43 intézmény bezártak, mert kihasználtságuk nem volt összhangban azok fenntartási és működtetési költségével, többségük korszerűtlen és felújításuk jelentős költséggel járt volna. Ez viszont nem érintette a Nagykanizsai Járási Börtönt, melynek működtetését továbbra is indokoltnak tartották, mivel az intézet 200 főnyi befogadóképességgel rendelkezett és egy esetleges fogvatartotti létszámnövekedés esetén befogadásra szinte azonnal alkalmassá tehették volna. Ám öt évvel később az Igazságügyi Minisztérium büntetés-végrehajtás országos parancsnoka 1965. február 1-jei hatállyal megszüntette a kanizsai börtönt.

Irattár és kiállítás

Két évvel később, 1967-ben a városi tanács által létrehozott Szociális Foglalkoztató épülete lett, amelyben 2015 októberéig működött a Nagykanizsa városában és vonzáskörzetében élő megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatása. A következő évben a polgármesteri hivatal központi irattárává alakították át az épületet. Ezért a kiállítás jelenleg nem látogatható, azonban a későbbiekben egy előzetes regisztrációs rendszer keretein belül bárki bepillanthat a kivételes tárlat anyagába.