Eleganciaverseny, modern szálláshelyek és a chicagói énekesnő

A 20. század elején Siófokon már igényes szállodák, lóversenypálya, kaszinó, villák, sporttelep, színes vitorlásélet, Ellinger Ede fővárosi fényképész műterme várta az elsősorban budapesti látogatókat. Siófok 1914-ben elnyerte a gyógyfürdő rangot is, majd a trianoni békediktátumot követően rohamos léptékben indult meg a felfutása.

1922-ben Ertl József és testvérei (Jenő és István) vették át Várady Gyula fürdőbérlőtől a fürdőtelep kezelését, nagy fejlesztéseket előirányozva, melynek hatására elsősorban a szórakozási és kényelmi lehetőségek nagyban bővültek Siófokon. Nagy könyvtárral ellátott kaszinó nyílt, a parkokat kiváló kertészek tervezték (Flament Lajos, Gonauer Gyula), lehetett színházba, revükre, kabarékra és moziba is járni, tűzijátékot nézni, sétahajózni. A fővárosi művészek krémje, nagy írók, Rejtő Jenő, Karinthy Frigyes, Faludy György és ismert művészek, Rippl-Rónai József, Kabos Gyula nyaralóhelye lett a tó. A szezon május 15-étől szeptember 15-ig tartott, a Nagy strandfürdő 1000 kabinnal, tengeri fürdősátrakkal, tornaszerekkel fogadta a fürdőzőket, de emellett még működött az Erzsébetfürdő szintén fövenyes strandjával, 100 kabinnal. A hangulatot jól szemlélteti egy 1927-ből származó tudósítás: „Örvendetes újítás Siófokon, hogy a telepi éttermeket a fürdőigazgatóság saját kezelésébe vette és ezek élére egy olyan kiváló szakembert állított, mint Acél Miklós igazgató, a régi Gambrinus- és New York-éttermek volt tulajdonosa. Kellemesen lep meg az is, hogy a telepi szállodák penzió árában benfoglaltatik a strand-belépőjegy is. A telepi étteremben Magyari Imre tizennégytagú zenekara, a Casinó-kertben pedig a Zimmermann-jazzband játszik. Olyan tánczenével szolgálnak a táncoló publikumnak, hogy itt Siófokon igazán csarlsztonozni fog még az is, akinek otthon ez eszébe sem jutott volna. Különben megtanítja táncolni még a falábúakat is Mérő József, a fürdőtelep nagyszerű táncmestere.”

Az 1930-as évek végére Siófok virágzó és népszerű üdülőhely lett, számos szálláslehetőséggel, közel 2000 szobával. A fürdőigazgatóság szállói (Hullám, Sió, Központi) mellett neves magánszálláshelyek fogadták a vendégeket. Dombay Zoltán Grand Penziója és Strand szállója összesen 100 szobával – hideg meleg vízzel, modern berendezéssel – várta a látogatókat. De működött szálló Siófokon nagy befogadóképességgel (30-40 szobával) Exclusive, Florida, Batthyány, Elite-Grill, Balaton, Stefánia, Gizella udvar néven. A Grand Hotel penzió, mely a Batthyány utca 16. szám alatt volt, így hirdette magát: „A telep legszebb helyén egyholdas parkban, strand közvetlen közelében.40 szobája folyóvízzel, mosdókkal ellátva, és a legnagyobb komforttal berendezve Elsőrendű ellátás! Nyilvános étterem! Fürdőszobák! Női- és férfi fodrásztermek a házban.” 

A kiváló szállások mellett éttermekben is bővelkedett Siófok: híres volt konyhájáról a Hozbor vendéglő, a Sió parti Terasz étterem vagy a kerthelyiséggel is rendelkező Víghajós, ahol a cigányzene mellett szálkamentes halászlevet hirdettek. Kiváló konyhát vitt a Fogas és a Balaton étterem, valamint a Maurer vendéglő. A Telepi étteremben – a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban őrzött – 1940 nyarán használt étlapja szerint különleges, elsőosztályú ételeket rendelhettek a nyaralók: rántott bárányt, rákpörköltet, borjúmájat, fogasfilét, vörös borban áztatott pontyot, füstölt marhanyelvet, ananászt, epret szolgáltak fel nekik.

Az 1930-as évek végére a fürdőtelepen garázs fogadta az autóval érkezőket, elkészült a gyönyörű rózsaliget, a strandon hangszórókból zene szólt, a kaszinóban jazz-zenekar játszott, és megkezdődött a Vilma-telep – Balatonújhely – parcellázása, benépesülése, kiépülése. Siófok világfürdő jelleget öltött, egyben a mondén élet és az önfeledt szórakozás központja lett. Már az 1920-as évek elején működött a Sió-hídtól nem messze, az egykori Hungária villából átalakítva az ún. Parisien mulató, ahol a pesti Orfeum énekesei és táncosai léptek fel éjjelente. Az 1930-as évektől szépségversenyeket, divatbemutatókat, sőt mi több, elegancia versenyeket, bridge- és Anna-bált tartottak a siófoki fürdőtelepen. De az egyik bálon Nyárkirálynőt is választottak. A Színházi Élet című népszerű korabeli lap kihelyezett szerkesztőséget rendezett be Siófokon, ezáltal minden hírességről és eseményről tudósítottak. 1936-ban pedig már egy amerikai sztárt is vendégül láttak a fürdőhelyen, ugyanis: „Illusztris vendég érkezett különben ma reggel Siófokra: Jean Tennyson, a híres chicagói énekesnő, aki budapesti és európai fellépti díjait a Balaton mellett költi el. Jean Tennysonnal együtt néhány igen előkelő amerikai hölgy is érkezett Siófokra és előreláthatóan augusztus végéig a Balaton mellett is maradnak.”

De nem csak a művészek, a szórakozás központja volt ebben az időszakban Siófok, hanem az 1930-as évektől fontos sportcentrummá vált. Köszönhette ezt a kiliti repülőtér közelségének, valamint annak, hogy Horthy István, a Kormányzó, Horthy Miklós tragikus sorsú fia szintén gyakori vendége volt a fürdőtelepnek. A Nemzetközi Sporthetek alkalmával Siófok központja lett a repülő csillagtúráknak, a vitorlásversenyeknek, a lovas concoursnak és a galamblövészetnek. A sporteseményeket nagyszabású sportbállal zárták.

A két háború közt a Balaton Nizzájának is nevezett virágzó Siófoknak szomorú sors jutott a második világháború végétől. A siófoki vendéglátás, kereskedelem nagy részét a helyi vagy fővárosi zsidó származású vállalkozók biztosították, kiket sajnálatos módon a holocaust idején megsemmisítő táborokba kényszerítettek. Legtöbbjük nem tért vissza, a háború végére az egyes házak üresen álltak vagy a front elől menekülök költöztek be, több esetben kisajátították azokat. A fürdőtelep villáinak államosításával, a kommunista szociális üdültetés egyik fő központjaként az 1950-es évekre Siófok teljesen elveszítette polgári jellegét, az egykori világfürdőnek, a Batthyány utcai villasornak ma már csak nyomait láthatjuk. Javarészt emléktáblák hívják fel a figyelmet az egykoron minőségi turizmust képviselő Siófok gazdag múltjára.

dr. Kovács Emőke