Emlékezetes szomjoltók a nagykanizsai sörgyárból

A Zalai Hírlap 1999-es riportjából idézünk: „Fénykorában több mint 1300 embernek adott munkát a Kanizsai Sörgyár. Aztán jött a privatizáció. Ma már nem érdemes keseregni azon, hol és kik rontották el a dolgot. A tények makacs dolgok: a gyár dolgozóinak száma a termeléssel együtt folyamatosan csökkent. Nem hivatalos forrásokból évek óta arról lehetett hallani, hogy csak idő kérdése és megszűnik az ország egyik legrégebbi sörgyára. A vezetők minden fórumon cáfolták ezt, s tízmilliós nagyságrendű beruházásokat emlegettek fel, mondván: a tulajdonosnak nem ment el az esze, hogy abba fektessen be pénzt, amit meg akar szüntetni. Ám októberben megszületett a döntés: január 1-jétől becsukja kapuit a gyár. (…) A dolgozók mára már beletörődtek a megváltoztathatatlanba. Teszik a dolgukat, szótlanul mennek el a termelésből kivont gépsorok mellett, s nem titkolják, éjszakánként arról álmodnak, hogy teljes kapacitással dolgozik a gyár. – Délután egyre befejezzük a fejtést – mondta a gépsor mellett dolgozó nő. – Talán ezek a masinák is érzik, hogy itt a vég, mert máskor úgy működtek, mint a patent, most meg akadozik minden. Az ember szíve fáj, hogy ez megtörténhet. (…) A palackozóban a műszakbeosztás és termelést felügyelő táblán alig olvasható már a hektoliterek száma, ami mellé valaki odaírta: búcsúzni csak szépen szabad. S ehhez valaki csak annyit tett hozzá: többet sört nem iszom…” (Zalai Hírlap, 1999. december 15.)

Képgalériánkba a Zalai Hírlap archívumából válogattunk fotókat a nagykanizsai sörgyár működésének évtizedeiből.