A Pannon Tükör Könyvek sorozatban zalai költő lengyel nyelvű kötete

A formájában, tartalmában azóta karcsúbban mutatkozó periodika 2024-es - 125 oldalas - 4. lapszáma, melyet szeptember 13-án mutattak be a megyei könyvtárban, ismét dúsabb, erőteljesebb, gazdag tartalmú olvasnivalót kínál. 

Az egyik régi-új rovat a Rajtkő tartogatja a legtöbb meglepetést. A legfiatalabb, 2006-ban, 2009-ben született íróknak, alkotóknak lehetőséget kínáló oldalakon 10 szerző kapott teret arra, hogy megmutassa, mi foglalkoztatja a mai tizenéves tollforgatókat.   (Korábban debüt névre hallgatott a hasonló törekvésű Pannon Tükör rovat.) Kiderül, néha „tojást rak bennük a bűntudat”, máskor a „kérdések bombák a háborúban”, s látják, „körülöttük szekértáborok”, illetve kezükbe fogják a napot, s ők döntik el, mikor nyugszik le. Műanyaggal kevert pamutruhában járnak, tudják, a náluknál felnőttebbek csak azt veszik észre, amiben érdekeltek, és azt kérdezik, merre megy az, aki nem megy sehova.

A Pannon Tükör nevéhez méltón igyekszik tükröt tartani a kornak, a jelennek, amihez a múlt és a társművészetek termésének ismeretén keresztül vezet az út. A társművészeteket figyelő rovatokba ezért került ezúttal keszthelyi színháztörténet, André Zoltán  építész grafikatárlata, az 50 éve nálunk élő lengyel Jankowski Ryszard kerámiakiállítása, a Griff Bábszínház nemcsak gyermekeknek szóló előadása, a legújabb zalaegerszegi színházi térben, a Göcseji Múzeum pincéjében a ZAZEE egyesület jóvoltából zajló, izgalmasan újszerű darabok bemutatója. Pontosabban, az ezekről szóló értelmező írásokkal támogatja az olvasók tájékozódását a Pannon Tükör. 
A lapszámbemutatón találkozhatott a közönség dr. Cséby Géza Keszthelyen élő művelődéstörténész, író, költő  lengyel nyelven megjelentetett verseskötetével, ami az Elmúlt nyár címet viseli. A hazai-zalai kötődésű költeményekhez a főszerkesztő Bubits Tünde felkérésére a zalaegerszegi Habi Alexandra Zoé készített rajzos illusztrációkat, amelyek az alkotó gyűjtőszenvedélye melléktermékekén először kavicsokon jelentek meg, azután költöztek a verseskönyvbe.   Megtudhattuk, Cséby Géza, noha anyai ágon lengyel származású, mindig magyarul írja a verseit, majd lengyel pályatársai fordítják le a közös anyanyelvre.