A sors fogja tán a volánt…

Hogy ne a legismertebb részlettel kezdjük: „Csak álom ez talán. / S a boldogság után / Már holnap mostohán mered rám a valóság”. Érezhettük így többen is a Festeticsek lenyűgöző keszthelyi kastélyának udvarán – technikatörténeti ereklyék, ámulatba ejtő, sok-sok évtizeddel ezelőtti autó- és motormatuzsálemek között, amelyek eszmei és bankszámla-csappanásban kifejezhető értéke egyaránt hatalmas. A még mindig működő járgányok között az ember elképzelhette, mekkora szenzációt jelenthetett mondjuk az 1930-as, 40-es években, ha egy ilyen valós álom elgurult a halandó orra előtt. S dúdolhattunk tovább, a múlton merengve, a holnap reményében: „Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk / És a sors fogja tán a volánt”.