Hőkamerás, drónos zalai polgárőrök is segítették a csöngei tűzvésznél a katasztrófavédelem munkáját

Az Országos Polgárőr Szövetség híradása szerint a heroikus küzdelemben a 17 egyesület 70 polgárőre között zalaiak is részt vettek, míg a többség a közutakon az oltásban részt vevő járművek zavartalan közlekedést biztosította, a pókaszepetkiek drónjaikkal, illetve hőkameráikkal nappal a tűz terjedésének felderítésébe, éjszaka a hőpontok, (szunnyadó tűzfészkek) keresésébe kapcsolódtak be.

- Szombaton este 10 óra után érkezett a riasztás a Magyar Nemzeti Mentődrónpilóták Egyesületétől, hogy pattanjunk, mert szükség van ránk, hőkameráinkkal segítsük felkutatni a csöngei tűzvésznél a hamu alatt megbújt parázsfészkeket, mert ha a széltől oxigénhez jutnak, ismét lángra kapnak és újra tombolni kezd a tűz - elevenítette fel a történteket Kispál József, a pókaszepetki egyesület elnöke. 

- Az első szóra igent mondtunk, s mert az országos hatáskorú mentődrónpilóta egyesületnek velünk együtt a Zalaegerszegi Drónos és Kertvárosi Polgárőr Egyesület is a tagja, magunkkal hívtuk a vezetőjüket, Fodor Zsoltot, akivel egymást segítve már sokat dolgoztunk együtt, vállalt feladataink közé tartozik többek között az illegális szeméttelepek felkutatása, az eltűnt személyek keresése, már nem egy alkalommal használtuk ilyen akcióban a felszerelésünket, a drónjainkat, a kézi hőkameráinkat. Megjegyzem, jó hasznát vettük volna egy hőkamerás drónnak: a legközelebb ilyenre is pályázunk. A riasztáskor közölték, úgy készüljünk, lehet, hogy több napra is maradnunk kell, így feleségemmel, aki szintén polgárőr és Fodor Zsolttal sebtiben bepakoltunk a polgárőr autónkba minden szükséges felszelelést, holmit és késlekedés nélkül útnak indultunk.

- Odaérkezve öt percet kaptunk az átöltözésre, az eligazítás után csatlakoztunk a katasztrófavédelem teremjáróihoz, s mi hárman kerestük hőkamerával a szunnyadó tűzfészkeket, parázshalmokat. Hatalmas területet vizsgáltunk át, a vastag hamu alatt több helyen alattomosan izzott a föld, volt, ahol úgy nézett ki, mintha tüzes vakondtúrásokkal lett volna tele. A katasztrófavédelem munkagépei és tűzoltóautók folyamatosan dolgoztak, sorra számolták fel a megtalált tűzfészkeket, a traktorok egész éjszaka megállás nélkül hordták a tartálykocsikban a vizet. A tűzoltókhoz 6 órakor érkezett a váltás, mi 8 óráig dolgoztunk - folytatta a történetet Fodor Zsolt.

- Öt éve vagyok polgárőr, kerültünk már nehéz helyzetekbe, biztosítottunk balesetnél, felkutattunk eltűnt személyt, eredtünk zsiványok nyomába, de mind közül ez az eset volt a legemberpróbálóbb. Egészen más, mint amikor a fotelben ülve néztük a távoli országokban tomboló erdőtüzeket. Éjnek évadján bokáig jártunk a vastag hamuban, körülöttünk a megégett fák, a föld fullasztó füstszagot árasztottak, a hőkamerában izzó alakok és alakzatok - akár egy horror-film díszlete. Szóval: sokkoló volt. 

Igyekeztem, hogy az akár csak tenyérnyi parázskupacot is felkutatassuk: ne lángoljon újra a sokat szenvedett táj! Biztos, hogy még sokáig ez az éjszakai parázsvadászat lesz a legemlékezetesebb polgárőr élményem. De nem csak a munka, hanem az emberek összefogása miatt is. Úgy tűnik, a hétköznapokban sok az ellenségeskedés, a széthúzást, de a bajban mégis összetart a nép - fogalmazott Kispálné Németh Mónika.

Reggel bekapcsolódott a tűzoltásba a Honvédség helikoptere is, így a drónok már nem szállhattak fel. A zalai polgárőröket hazaküldték pihenni, tanácsolva: "aludjanak gyorsan, sokat", mert lehet, hogy este újra riadóztatják őket. Szerencsére erre nem került sor, vasárnap már nem lángolt fel a tűz, a parázslást is sikerült kordában tartani, majd megérkezett a leghatékonyabb tűzoltó, a bőséges eső is.