3 órája
Bevándorlók lakta városrészek: vannak Európában no-go zónák?
Kié itt a tér? – Párhuzamos társadalmak, no-go zónák Európában címmel tartott előadást a közelmúltban dr. Marsai Viktor Zalaegerszegen, az MCC-ben. Az MCC Migrációkutató Intézetének igazgatója az egyik szerzője a hasonló című kötetnek, amely Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Németország és Svédország, illetve az Egyesült Államok bevándorlók lakta városrészeket és a hozzájuk köthető problémákat mutatja be.
Dr. Marsai Viktor, az MCC Migrációkutató Intézetének igazgatójan és aki kérdezte: Nagy Máté, az MCC Középiskolás Programjának koordinátora
Fotó: Pezzetta Umberto
A no-go zóna mint fogalom az észak-írországi polgárháború és az IRA által vezetett terrorhadjáratok időszakában jelent meg, amikor a brit hadsereg nem ellenőrizte az észak-ír városok egyes területeit. Dr. Marsai Viktor elmondta, Európában jelenleg nincsenek olyan no-go zónák, ahová a rendfenntartó erők ne tudnának bemenni, mert háborús kockázattól kellene tartaniuk, mint annak idején Észak-Írországban. Viszont ezekben a zónákban, ahol a bevándorolt lakosság kapcsolódása a többségi társadalomhoz minimálisnak sem nevezhető, más protokollt kell követniük a hatóságoknak. A párhuzamos társadalmak problematikája az elmúlt 15 évben jelentősen előtérbe került. Ennek oka, hogy a migrációs betelepítés korábban a külvárosokra koncentrálódott, 2013 óta azonban a városok központjait és a középosztályt is eléri. Ez az utóbbi 2-3 évben már elérte azt az energiaküszöböt, amely már sok - utalt a brüsszeli nemzetközi főpályaudvaron közelmúltban történtekre.
Humanitárius helyett gazdasági migráció
A migráció legális, illetve illegális, de mindkét esetben az a domináns narratíva, hogy a belépők háború, etnikai konfliktus, üldöztetés miatt érkeznek. Ennél fogva humanitárius jelzője is lehet, ugyanakkor világosan látszik, hogy gazdasági migránsokról van szó. Tévhit azt gondolni, hogy a legszegényebbek jönnek, mert csak a tehetősek tudják megfizetni az embercsempészeknek az 5-10 ezer dollár közötti összeget. Németországban több mint 300 ezer elutasított menedékkérő van, miután kiderült róluk, hogy nem illeti meg őket a nemzetközi védelem, de alapjában véve nem tudnak mit kezdeni velük, fejtette ki dr. Marsai Viktor.
Beilleszkedésük egyik gátja a más társadalmi berendezkedés
Az Európai Unió azon szándéka, hogy a migráció megoldás lehet a munkaerőhiány kezelésére, tulajdonképpen megbukott, hangzott el az előadás során. A legtöbb európai állam ugyanis elérhetővé teszi a bevándorlók számára a szociális rendszerét. Még ha el is mennek dolgozni, képzettség és nyelvtudás hiányában csak alacsony státuszú munkát tudnak kapni. Ezt előbb-utóbb feladják, mert a segély több, vagy ha kevesebb, a hiányt kipótolják fekete munkával. Beilleszkedésük gátja az is, hogy szektorális kultúrából érkeznek, amelyben a klán az úr, és nem akarnak a befogadó államhoz asszimilálódni. Erre példa Svédország, ahol a bűnözői kláncsoportok nem is engedik, hogy valaki közülük beilleszkedjen. Ezzel el is érkeztünk a párhuzamos társadalmak problematikájához, amit Európa egyes városaiban már nem lehet figyelmen kívül hagyni, mondta a szakember.
Dánia igyekezett megoldást találni. Az általuk csak gettóknak nevezett városrészeket több szempontból – munkanélküliség, bűnözés, bevándorlók aránya stb. – felmérték, és ez alapján szétköltöztették az embereket. Hozott-e és mennyiben ez megoldást a migráns közösségek és a befogadó társadalom közötti fennálló kulturális különbségekre, az már más kérdés.
