Brunner Erzsébet segített az elesetteken

A ládika történetéről Szmodics-Tugya Beáta történész-muzeológus beszélt. Elmondta: Brunner Erzsébet nagykanizsai születésű, 1930 óta Indiában élő festőművész mindig szívén viselte a bajbajutottak, az elesettek sorsát. Bár hivatalosan sohasem lett buddhista, de annak tanításai szerint élt. Ösztönösen, belső indíttatásból cselekedett, segített embertársain.

– A magyarországi 1956-os forradalom és szabadságharc a Magyarországtól távol élő művésznőt is megérintette, igyekezett mindent megtenni hazájáért – folytatta. – Kapcsolatait latba vetve kérte India akkori miniszterelnökét, Néhrút, hogy tegyen valamit, mentse meg Magyarországot, álljon ki, emeljen szót az ország szabadságáért. Néhány évvel később a Tibetből Indiába érkező menekülteken is próbált segíteni.

Brunner Erzsébet jó szándékának pontos megértéséhez Szmodics-Tugya Beáta egy kis történelemórával is szolgált. Mint mondta: Kína a 18. században szerzett protektorátust Tibet felett. A kínai forradalom, a Mandzsu-dinasztia bukása után 1912-ben Tibet függetlenné vált, azonban a terület valójában brit befolyás alá került. Majd 1949-ben megalakult a Kínai Népköztársaság, és azonnal célul tűzte ki Tibet „felszabadítását”. A kínaiak 1949 végén hatoltak be Tibetbe, s 1951 elejére elfoglalták. A 8000 fős tibeti hadsereg nem volt képes ellenállásra. A 15 évesen, 1950. november 17-én trónra lépett Dalai Láma hiába küldött megbízottakat Kínába, az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába, ezért az 1975-ig független Szikkimbe menekült. Bár az 1951-es megállapodás kimondta, hogy a fennálló tibeti rendhez Kína nem nyúl, Peking megkezdte Tibet modernizálását. A kínaiak belső autonómiát adtak Tibetnek, a Dalai és a Pancsen Lámát formálisan a helyükön hagyták, de egyre erőszakosabban "modernizáltak", katonai támaszpontokat, utakat építettek. Mivel a "reformok" az adók emelését, a földek elkobzását, a szerzetesek kényszermunkára hajtását is jelentették, 1956-ban megkezdődött az ellenállás, amely 1959. március 10-én felkelést robbantott ki Lhászában a kínai és kommunista uralom ellen. A harc egész Tibetre kiterjedt, de a felkelők csak napokig tarthatták magukat a túlerővel szemben. A felkelés során 200 ezer ember halt meg, s az uralkodó másodszor is menekülni kényszerült.

– A Dalai Lámát körülbelül százezer híve követte Indiába, betegen, fáradtan, éhezve, lerongyolódva – folytatta. – Ekkor Brunner Erzsébet próbált számukra pénzbeli adományokat szerezni. Ő maga is részt vett a tanításukban. Műtermében a fiatal tibeti művészek munkáit is meg lehetett vásárolni, a bevételből az alkotókat és a menekülteket támogatták. Először 1956 novemberében találkozott a Dalai Lámával, amikor meglátogatta a művésznő kiállítását Újdelhiben. Édesanyja, Sass Brunner Erzsébet Buddha-képei nagy hatással voltak rá. Ezt követően 1959-ben, a Dalai Láma Indiába menekülése után találkoztak. Május 29-én látogatta meg Brunner Erzsébet kiállítását, majd rövidesen lehetőséget adott arra, hogy a művésznő megfesse portréját. A Dalai Láma által szignózott festmény ma az újdelhi Modern Művészetek Nemzeti Galériájában (NGMA) látható. 

A történész-muzeológus hozzátette: a Thúry György Múzeum fotót őriz arról, amikor Brunner Erzsébet bemutatja a Dalai Lámának a róla készült portrét. Egy másik fotón Brunner Erzsébet a Birla-ház előtt állva kezében két festményt tart. Egyik az Őszentségéről készített portré, a másik azt örökítette meg, amikor a Dalai Láma a Birla-ház erkélyén beszél a zarándokokhoz.