2024.09.15. 14:00
Gomba: ezeket a fajokat érdemes Zalában keresnünk
Az erdősült Zala vármegye az ország legjobb gombatermő területei közé tartozik, még akkor is, ha az utóbbi évek csapadékszegény, aszályos nyarai miatt gomba is kevesebb terem a természetben. Az alábbi összeállításunkban öt olyan Zalában is előforduló gombafaj ismertető jegyeit, felhasználási módját mutatjuk be, amiket a leggyakoribbak, vagy legízletesebbek közt tartunk számon.
A csapadékos időjárásnak köszönhetően talán idén ősszel is lesz gomba Zalában Fotó: Gyuricza Ferenc
A gomba szedését, vásárlását illetően előbb azonban tekintsünk át néhány aranyszabályt. Miután az ehető gombák többségének van mérgező párja is, ezért rendkívül fontos, hogy csak akkor álljunk neki saját magunk gyűjteni, ha biztosak vagyunk abban, hogy felismerjük az ehető fajokat. Kellő ismeret hiányában fordulhatunk gombaszakértőhöz is. Ha vásárolni szeretnénk vadon termő gombát, akkor azt csak megbízható helyről, megbízható személytől tegyük.
Magyarországon a vadon termő gombák gyűjtése az állami erdőkben engedélyezett, magánterületen azonban a tulajdonosok hozzájárulása szükséges hozzá. A bonyodalmak vagy a félreérthető szituációk elkerülése végett azt ajánljuk, utóbbi helyeket ne keressük fel gombagyűjtés szándékával.
A gombák királya
Sokak szerint a vargánya a Zalában fellelhető gombák királya, amit nemcsak az ízével magyaráznak, hanem azzal is, hogy viszonylag sokféleképpen fogyasztható. A tinórufélék családjába tartozó gomba számtalan felhasználási módja ismert. Fogyaszthatjuk sütve, rántva, grillezve, mártásnak elkészítve, vagy szárítva levesben megfőzve, illetve csipetnyi aromaként is, amivel számos ételünket tehetjük még ízletesebbé. Kedveltsége éppen annak köszönhető, hogy dióra emlékeztető, különleges aromája van, az ínyencek ugyanakkor azt is mondják: ízében az erdők minden zamatát őrzi.
Magyarországon többféle vargánya is fellelhető. A leggyakrabban előforduló ízletes vargánya fiatal korában szinte gömb alakú kalapot visel, ami idővel szétterül, s viszonylag gyorsan növekszik, akár 20-25 centiméter átmérőjű is lehet. A vargánya könnyen felismerhető barnás színéről, hordó vagy vaskos henger alakú tönkjéről, tömör húsáról.
A szakirodalom szerint a vargánya júniustól októberig terem, ám a szárazság miatt ezen a nyáron kevésbé ütötte fel a fejét az avarból. Talán most, hogy bőséges csapadék esik, több lesz belőle, de ehhez az is szükséges, hogy az esős napokat felmelegedés kövesse.
A vargánya savanyú talajú erdőket kedveli, általában tölgyerdőkben, bükkösökben fordul elő nagyobb számban, de néha fenyvesekben is megjelenik. Vármegyénkben köztudottan a Nova, Szilvágy és Hernyék körüli erdőségek számítanak a legjobb vargánya lelőhelyeknek, de az őrségi dombvidék zalai nyúlványain, például Csöde, Zalalövő vagy akár Kerkafalva térségében is érdemes kutakodni utánuk.
Magasra nő és hatalmas kalapot visel
Az őszi erdőt járva viszonylag könnyen rábukkanhatunk az akár harminc centiméter magasra növő, hatalmas kalapot viselő nagy őzlábgombára, ami jól láthatóan kiemelkedik az avarból. De nemcsak magassága miatt figyelhetünk rá, 10-30 centiméter átmérőjű, halványbarnás, pikkelyekkel borított kalapja ugyancsak vonzza a szemet. A fiatalabb egyedek kalapja kúp alakú, majd fokozatosan nyílik, mígnem szinte teljesen vízszintes formát ölt. Ugyan nyár elejétől késő őszig terem, de leggyakrabban mégis kora ősszel találkozhatunk vele, azaz ennek a gombának is most jön a szezonja.
A nagy őzlábgomba rostos tönkje nem alkalmas közvetlen emberi fogyasztásra, de ledarálva fűszer készíthető belőle. A kalapja viszont kifejezetten ízletes, mogyoróra emlékeztet. Zalában talán rántva fogyasztják a leggyakrabban, de készíthető belőle pörkölt is, illetve ajánljuk még juhtúróval töltve megkóstolni, hihetetlenül gazdag ízvilágot kapunk így. Figyeljünk arra, hogy a már kiterült kalapokat a szedés napján elkészítsük, tárulva ugyanis nagyon gyorsan romlik az állaguk.
A Zalában talán leggyakrabban előforduló gomba
A Zalában többnyire galambica néven ismert kékhátú galambgomba az a gombafaj, amit vélhetően mindenki látott már erdei sétái során. Vármegyénkben szinte mindenhol előfordul. Az elnevezésével ellentétben nem minden kékhátú galambgomba kékes árnyalatú, vannak lila és zöldes színváltozatú kalapot viselő egyedei is, sőt, Zalában talán ez utóbbiak a gyakoribbak. A szakirodalom szerint a galambgombákat amúgy sem könnyű fajra meghatározni. A szedésüknél figyeljünk arra, hogy az idősebb példányok könnyen kukacossá válhatnak. A kukacosodás szintjét úgy tudjuk ellenőrizni, ha kalapjukat és tönkjüket is kettévágjuk.
A galambgombák kellemes, de nem túl erős ízű gombák, ezért felhasználási lehetőségük változatos. A kalapjuk és a tönkjük egyaránt fogyasztható. Sütve, főzve, pirítva, párolva, de akár grillezve is nagyon finomak. Viszonylag gyorsan elkészíthetőek, ám az érzékenyebb gyomrúaknak érdemes odafigyelniük arra, hogy a nehezebben emészthető gombák közé tartoznak, így egyszerre ne fogyasszanak túlzottan sokat belőle. A galambgombából ugyanakkor savanyúságot is készíthetünk.
Ízletes, aromás
Az ínyencek kedvencének nevezett sárga rókagomba Zalában leginkább nyulica néven ismert. Ez a faj sokkal ritkább, mint a galambica, elsősorban tölgyesek és bükkösök mélyén érdemes kutatni utánuk, főként a csapadékos nyári időszakban, de akár kora ősszel is. A tűlevelű erdőkben szintén előfordul. A nyulica azon gombafajok egyike, amit nagy valószínűséggel még egy laikus személy is könnyen be tud azonosítani jellegzetes tölcsérformájú alakjáról, sárgás színéről. Mérete változó, kalapjának átmérője egy centimétertől maximum tíz centiméterig terjed, de vidékünkön az 1-3 centiméteres példányok a leggyakoribbak.
A kissé csípős, enyhén borsos sárga rókagombát a legízletesebb, legaromásabb gombák közt tartják számon. Nyers ízei ugyan a főzés vagy sütés során jelentősen enyhülnek, jellegzetes barackos illatát azonban megtartja. Az érzékenyebb gyomrú személyeknek célszerű ennek a a fajnak a fogyasztását is meggondolniuk.
A nyulica a legegészségesebb gombák közé tartozik. Igen magas a fehérjetartalma, rendkívül gazdag káliumban és C-vitaminban, jelentős mennyiségű vas, kalcium és magnézium is található benne, míg a természetgyógyászok a D-vitamin egyik legjobb természetes forrásaként tartják számon. A benne található vegyületeknek köszönhetően a rovarok kerülik, ezért ez a gombafaj szinte egyáltalán nem férgesedik. A rókagomba legismertebb felhasználási módja a pörköltként való elkészítése, de sütve, vagy köretként is ízletes. Emellett könnyen szárítható, valamint a fagyasztással való tartósítást is jól viseli.
Boszorkánykörökben terem
Az előzőekben ismertetett fajoktól eltérően a szegfűgomba elsősorban réteken, mezőkön terem, az erdei változatát azért se keressük, mert az mérgező. A legszéleskörűbb falhasználású vadon termő gombafajok egyike, amely ugyan pörköltnek is kiváló lenne, de általában inkább levest vagy mártást készítünk belőle.
A mezei szegfűgomba apró termetű, az előfordulási helyein – amiket boszorkányköröknek is szokás nevezni – tömegesen termő faj. Aprócska, 1-3 centiméter átmérőjű kalapja félgömb vagy kúp alakú, tönkje rendkívül karcsú. A húsa jellegzetesen aromás, gyümölcsös illatú és ízű, ezért is tartozik az ízletes csemegegombák közé.
