Ha ebből iszol, nem száll bele a darázs a sörödbe

Somfa-, diófa-, ecetfa és fagyalkéreg tárolók különböző fajta tetőkkel és kapcsolt technikával, szilva- és fűzfakéreg tál tölgyfakéreg vagy éppen körtefa tetővel. Megszámlálhatatlanul számos variációja létezik azoknak a használati eszközöknek, melyeket a zalaegerszegi fafaragó mester immáron hatodik esztendeje készít. Három évvel ezelőtt Dulics Margit kosárfonó népi iparművésszel közösen mutatkozott be hasonló tárgyakkal, a mostani kiállításon pedig teljesen új alkotásokat is szemügyre vehetünk.

Vegyük például az egyik legújabbat, ami valóban praktikus megoldás és bizony a szükség szülte.

– Ez a bajor vagy középkori korsóra hasonlító tartó azért készült, hogy megvédjük a nemes nedűt a darazsaktól, meg persze az embert a csípéstől. No meg hűtve maradjon az ital. Egyszer egy nyári tábor során az egyik kollégám sörébe beleszállt a darázs, megitta és megcsípte. Azóta készítek kupákat, amibe a három deciliteres fémdobozok könnyen belehelyezhetők – felelte a mester.

Ugyancsak a praktikumot szolgálja a legújabb tároló edényeknek a rácsos teteje, így jól szellőzik a benne tartott aszalt gyümölcs.

Skáfár József szereti maga járni az erdőt és a gyümölcsösöket, s ha talál megfelelő fakérget, azt frissen formálja vagy elrakja. Természetesen annak is megvan a módja, hogyan kell a hidegebb időkre tartósítani. Nincs annál jobb, amikor téli estéken a nyáron gyűjtött alapanyagot előveszi és megformálja. Egyszer egy tövéből kifordult szilvafa kérge adott neki két évre való muníciót. A száraz kéregnek csupán annyi a titka, hogy vissza kell áztatni, hogy megpuhuljon és vágható legyen. A kapcsolt technikájú darabok friss anyagból készülnek. A fafaragó mester a használati eszközöket ergonómiailag úgy alakítja, hogy azok könnyen kézbe simuljanak. Általában bőrrel társítja a fát és a kérget, illetve egymással variálja azokat. Szereti a nyírfa természetességét, azt például sötét anyaggal, dióval kombinálja. A kiállításon ezenkívül szaruból készült kisebb tartókat is találunk.

– Egyszer részt vettem egy szakkörvezetői tanfolyamon, akkor találkoztam a pásztorhagyományokkal, s kezdtem el szarut faragni. Tükröst, gyufa- és sótartót készítettem. Akkor tanultam meg a vájt és kapcsolt kéregtechnikát.

A mester hozzátette, nagyon szereti a kéregművességet, ami némi gyakorlatot kíván, ám könnyen elsajátítható és még hatalmas műhelyt sem kell berendezni. A kéregedények mellett a legjobban bevált alapanyagból, szilvafából készíti a fakanalakat és egyéb konyhai eszközöket. Mutat olyan darabot, amit egyáltalán nem evett meg az idő vasfoga, pedig megvan már harmincéves.