Kiskorú lányanyák az otthonban

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság zalai kirendeltségének igazgatósága és - az általuk fenntartott - Gyermekvédelmi Központ Zala Vármegye három gondozási színtere volt lapunk partnere abban, hogy a zalai gyermekvédelemben dolgozók munkáját megmutassuk olvasóinknak.

Kedden a zalaegerszegi gyermekotthonban, szerdán a Lentiben működő lakásotthonban készült riportot olvashatták, ezúttal a nagykanizsai Űrhajós Gyermekotthon munkatárasaival beszélgetünk.

Űrhajós Gyermekotthon Nagykanizsán

Az egészségügyi pályáról érkezett Barti Melinda a nagykanizsai gyermekotthonba, ahol 1992-ben kezdett, az akkor még csecsemőotthonként működő intézményben, melynek 2021 óta a vezetője. Korábban tapasztalatot szerzett a lakásotthoni ellátásban is, munka mellett szerzett szociális munkás képesítést, családgondozóként is dolgozott, közben két gyermeke is született. A motivációja az elesett sorsú gyerekek életének egyengetése, az empátiát a családjából hozza. A családtagjai az egészségügyben, a férje a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozik. Szereti, ha visszajönnek régi neveltjei, s azt mondják "Melinda néni, igaza volt..."  Melinda a kompromisszumokat keresi, gyakran mediál, az ajtaja mindenki előtt nyitva van.

Baba-mama csoport - kiskorú lányok gyermekeikkel 

A kanizsai intézmény két normál csoportja mellett baba-mama és speciális ellátási szükségletű csoport is működik, ez utóbbiban szerhasználó, bűnelkövető, pszichés, mentális gondokkal küzdő fiatalok élnek, kiknek neveléséhez célzott képzést is el kell végezni az ott dolgozóknak. A baba-mama csoportban tíz férőhelyen olyan anyukák laknak csecsemőjükkel együtt, akik nevelésbe vett kiskorúként szültek. Változó, hogy meddig maradhatnak ebben az óvó-védő közegben. Sajnos egyre több lányanya van a rendszerben, akinek a gyermeke is nevelésbe kerül, így több férőhelyre van szükség számukra. 

A baba-mama csoport vezető nevelője, Novákné Tóth Gabriella tanárként kezdte a pályáját, majd a nagykanizsai - közismerten nehéz terepet jelentő - Bajza utca 2.-be, a GYIVI-be került. Dolgozott fogyatékos ellátásban, javítóintézetben, öt éve horgonyzott le a gyerekotthonban.

- Ahhoz képest, hogy nem nagyon akartam lányokkal foglalkozni, ma a baba-mama csoportban élők segítése a feladatom. Ennél nehezebb nem nagyon van, abban a tekintetben, hogy a lányokat miképp bélyegzi meg a társadalom. Mesés álomvilágban hisznek, teherbe esnek, a reménnyel, hogy a lovagjaik kiviszik innen őket. Nekünk abban kell erősítsük őket, hogy ha maguk akarják nevelni a gyereküket, ahhoz a munkán, tanuláson keresztül vezet az út. Tervet készítünk, a semmiből építjük fel a fiatal anya életét, aki ,,az olló két éle közé került”. Van annál nehezebb, mint gyerekként gyereket nevelni? A minta, amit a saját életünkkel adunk, talán megragad, a bennük lévő erős kamaszos dac ellenére. A személyiségem és a gyakorlatom óv meg attól, hogy túlságosan bevonódjak, szerintem valamennyire tanulható a távolságtartás. Biztosan én sem vagyok kifogyhatatlan energiaügyben, főleg ebben a nyomásban, ami most ránk nehezedik. Akik ezen a pályán vagyunk valamiféle sajátos küldetéstudattal rendelkezünk.

Mesét hallgatnak a gyermekotthon kamasz lakói

Kovácsné Bunczom Tünde Gabival ellentétben a speciális csoportban vezető nevelő, a társadalomba nehezen beilleszkedő - legfeljebb két évig itt elhelyezett fiúkkal foglalkozik.  2003-ban végzett a Pécsi Tudományegyetem szombathelyi kihelyezett tagozatán szociális munkásként, és azóta is a gyermekvédelmében dolgozik.

- Gyerekkori barátnőm hatására választottam a szakmát, a gyakorlat csak megerősített az elhatározásban - mondja Tünde, aki a kanizsai Bajza utcai gyermekotthon után Ligetvárosban, a speciális lakásotthonban is fiúkkal dolgozott. 

Maguk készítettek nevelési tervet, Szegedre utaztak tapasztalatokért. A speciális lakásotthon 2016-ban integrálódott a gyermekotthonba, neki nőként külön meg kellett küzdenie az elismerésért. A nyolc fiúval jól kijön, van karizmája a feladathoz. Kimondja, amit eddig még mások nem: jó itt dolgozni.

- Minden gyerekben igyekszem megtalálni a jót, bírom a ,,rossz gyerekeket”, sokszor még be sem lépek, már ,,világrengető problémákat kell” azonnal megoldani. Ne legyünk álszentek, az már jó műszak, ha nem történik semmi. Leülünk, beszélgetünk, társasjátékozunk, mesét olvasunk, pedig már kamaszok a fiúk. Ilyenkor kicsit felülíródik mindaz, amit a fiúk hoznak magukkal. Néha este is jönnöm kell, ha szükség van a jelenlétemre. Neveltjeink közül néhányan szakmát szereznek, pedig ezeknek a fiúknak ez nagyon nehéz. 

Ahogy Lentiben is elhangzott, Kanizsán is szoros, együttérző kapcsolatra van szükség az iskolák pedagógusai és a gyermekotthon nevelői között, a gyermekotthonos gyerekek elfogadása érdekében.

 Tanulmányaik során a nevelő és a tanárok közti kapcsolati tőke lendítheti át a hátrányos helyzetből induló gyermekeket ezen a falon. Szent őrültek vagyunk? Igen, Én vállalom.

(Sorozatunk zárásaként a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság zalai kirendeltségének a vezetőjével, Zimborás Bélával készítettünk interjút, melyet pénteken olvashatnak.)