Pölöske horgásztavainál

2024.09.17. 19:38

Kővel erősítik a víz mosta partot – éjjel is horgászhatnak

-Horgászni jöttek? – kérdezi egy úr a Pölöskei horgász tavak bejáratánál. -Csak sétálunk egyet, körbejárjuk a tavakat, fotózunk – feleljük, erre ő: -Az estig is eltarthat, mire mindent jól megnéznek. Vadregényes ez a tórendszer – mondja. - Ma már én is fogtam két pontyot, most meg a kőszállító autóra várok.

Győrffy István
Idill a parton
Fotó: Győrffy István

A szemközti tó hullámai elmossák a partot. A további pusztulást próbáljuk megakadályozni, kővel erősítjük meg a partot – mutatja a kövezett partot a horgász egyesület részéről Koncz Árpád, akivel közelebbről is megismerkedünk.

Öreg fa maradványa gombákkal
Fotó: Győrffy István

Megtudjuk, hogy ezen a területen három tó is található. A mintegy 150 hektáros Nagy-tavat - ami magántulajdon, az ön kormányzat annak idején eladta. 

A falu temploma a tóról, a kis szigetek a szárazság miatt keletkeztek
Fotó: Győrffy István

Az Északi-, illetve a Déli- tavat, amelyeket Kistavak-ként emlegetnek a Pölöskei Horgászok Egyesülete kezeli, amely 1996-ban alakult, s most, legalább 150 tagja van. 

A két tó közötti elválasztó sáv, ha sok az eső, ennek mélyebb területei is víz alá kerülnek
Fotó: Győrffy István

Rendszeresen tartanak horgászversenyeket, nyáron éjjel nappal lehet itt pecázni.

-A szárazság miatt alakutak ki a szigetek a tavakon? – kérdezzük Árpádot.

Tükröződés a tiszta vízben
Fotó: Győrffy István

- Igen. A hosszú szárazság miatt jelent meg egy-két sziget, amik eltűnnek majd, amikor megjönnek az esősebb hónapok. Sőt, a két tó közötti részen, ahol a pihenőházak állnak, a mélyebb területeken is megjelenik a víz, ha sok az eső – válaszolja.

Romantikus partszakaszok
Fotó: Győrffy István

A tó egyébként is változó víz mélységű, két méter és hat méter között váltakozik a tavak vize. Vannak itt fás növényzettel borított szigetek, sekélyebb mocsaras területek, sőt, bennhagyott, kiszáradt fák is jellemzik Pölöske vízi világát. 

Nádasok és fűzek
Fotó: Győrffy István

Kiderül, Pölöskének már a középkorban ismertek voltak a természetes vizei, hévizei. Ezekben dúsan találhatók voltak teknősbékák és halak. A ránk maradt írások szerint, a pálos szerzeteseknek egy mesterséges halastava is volt, melynek körvonalai a kolostor romjai körül ma is láthatóak. 

A távolban őrt álló gém
Fotó: Győrffy István

A ferencesek évkönyveiben találkozhatunk először a mocsarak lecsapolásával, a mélyebb területek kitisztításával, hogy húzóhálók, varsák kivetésével állandó jellegűvé tegyék a zsákmányolást, s ez ne csak idényjellegű legyen. Az első céltudatos mocsárlecsapolásra 1694-ben került sor.

Az elhunyt horgásztársak emlékoszlopa
Fotó: Győrffy István

A két kisebb tóban nagyjából azonos fajok élnek, azzal a kivétellel, hogy az Északi-tó inkább csukás, a Déli-tó pedig süllős. Az Északi-tóban rengeteg az amur, ezek akár 20 kilósak is lehetnek, pontyot is foghatnak, 10 kilósat is a szerencsések, de akad dévérkeszeg, arany-, és ezüstkárász, compó, és sügér is. A Déli-tóban rengeteg a süllő, de van dévérkeszeg, ponty, sügér, akad amur is és néhány csukát is zsákmányolhatnak a horgászok.

Kővel erősített parszakasz
Fotó: Győrffy István

-Az egyesület gondoskodik a halkak pótlásáról – mondja Árpád, akit telefonon hív a kőszállító sofőre, kőrakományával most indult el a Keszthely mögötti bányából. Mi pedig elindulunk a parti járatokon, s nem győzünk csodálkozni a mesés vízivilágon, ahol majd minden nyílt víz mentén, mintha csak merev szobor lenne, egy-egy gém áll őrt.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában