2024.09.18. 14:30
Lefestett és fennmaradt egyházi művek
Károly Gyula, Léránt János, Kaszaházy (Lacher) Antal, Laczkó Gyula, Fekete László, Tornyos Ernő. Talán sokan nem tudják, de ők azok, akik többnyire a múlt században a zalai templomok freskóit, falfestményeit készítették. A kevésbé ismert, ám még mindig kutatott témáról dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum tudományos igazgatója tartott előadást kedden az Ars Sacra Fesztivál keretében a Mindszentyneumban.
Dr. Kostyál László PhD a zalai, 20. századi templomfestészetről tartott előadást a Mindszentyneumban
Fotó: Mozsár Eszter
Az alkotók közül kiemelkedik a Keszthelyen 1910-ben született Károly Gyula, aki szerzetesnek készült, ám inkább a festészetet választotta, 1933-ban a Képzőművészeti Akadémiára nyert felvételt és festő szakon szerzett diplomát. 1944-ben tért haza szülővárosába, haláláig, 1987-ig ott alkotott, tudta meg a hallgatóság. Portrékat, csendéleteket, tájképeket festett, emellett kora egyik legjobb freskó és templomi oltárkép festője volt.
Forrás: Dr. Kostyál László
- Ő az, aki hatásosan és karakteresen alkotott. Károly Gyula szerette volna megújítani a falképfestészetet, többféle irányba is elmozdult a hagyományos templomfestészeti iskolától. A múlt század elején leginkább a barokk falképfestészet hagyományaiból indultak ki az alkotók, majd a század második felére, a 60-70-es évekre találunk klasszikus és modern, formabontó műveket is – mondta dr. Kostyál László. - Károly Gyula mélyen hívő művész volt, aki magas színvonalon dolgozott. Soha sehol nem rendezhetett kiállítást, nem írtak róla, gyakorlatilag úgy dolgozott, mintha nem létezett volna.
Van ami fennamaradt, s van, amit lefestettek
A művészettörténész hozzátette, a templomi festészet széles spektrumot ölel fel, találunk köztük gyengébb, „kegyes dekorációkat” és kiváló műveket is. A kettő közötti átmenet elég heterogén és tarka képet mutat.
- Az ember azt gondolná, hogy a 20. századi falképek bizonyára fennmaradtak, ám nem mindig igaz. Vannak olyan festmények, melyekről csak a régi, századeleji dokumentációkból tudunk. Találunk olyanokat, melyeket maga a laikus hívő sem tartott szépnek, később lefestették. A téma azért is érdekes és még mindig kutatott, mert a 20. századira nem irányul akkora figyelem, mint az ismert templomi festészetre, ami hazánkban a 14-15. és a 18. században élte fénykorát.
