A szépséges Baška: selymes fövenytől a holdbéli platóig

A nálunk is ismert és népszerű Krk sziget értékeire már a rómaiak is felfigyeltek, neve elé az arany (aurea) jelzőt biggyesztették. Persze nem azért, mert a nemesfém lelőhelye lett volna, sokkal inkább termékeny földje miatt. A sziget legdélibb csücskén található Baška félkör alakban követi a part vonalát, van, ahol szinte tengerbe érnek az épületek. Előttük húzódik a félhold alakú, apró kavicsos, két kilométeres strand. Ezt különösen a kisgyermekes családok kedvelik, illetve azok, akik kevésbé tudnak úszni, mivel vize sekély és lassan mélyül, akár a mi Balatonunk. Az adriai plázs 1999-óta Európai Kék Zászló kitüntetéssel büszkélkedhet, köszönhetően kristálytiszta vizének és környezetének. Ahogy másutt az Adria mentén, a nyaralóhely belső részét itt is szűk sikátorok uralják. Az egymáshoz simuló épületek egyfajta klimatizációként szolgálnak. A parton hotel hotelt ér, kempingből is több akad, nem szólva az apartmanok sokaságáról.

Ott járva kikerülhetetlen egy 1100-as keltezésű kőtábla. A rajta található ószláv szöveg tizenhárom sora szerint Zvonimir király birtokot adományozott apátság céljaira. Ez a horvátok legrégibb írásos emléke, valamivel fiatalabb a tihanyi apátság alapítólevelénél. A tengermelléki kőtábla azon a glagoljica nyelven íródott, melyet Szent Ciril már a 9. században használt egyházi könyvek fordításakor. A Jurandvor melletti nyelvemlékre a Szent Luca templomban    bukkantak véletlenül a padlóburkolat alatt 1851-ben. A páratlan értékű leletet 1934 óta a zágrábi tudományos akadémián őrzik, eredeti helyén másolat látható: 199 centiméter széles, 99 és fél centi magas, súlyra 800 kiló. Miniatürizált kópiáját szuvenírként árulják.  
A Krk sziget mediterrán klímája kiegyensúlyozott, nincsenek nagy kilengések. A meleg nyár és kellemes ősz után a mienkénél enyhébbek a téli hónapok. Kivéve ha a szárazföld északkeleti része felől alkalmanként bóra zúdul a térségre. Kész áldás viszont a nyaraló időben érkező légmozgás, a maestrál, amely az augusztus végén még mindig 25-26 fokos tenger felől fúj napközben. Ezáltal érvényesül a nagy víz hűtő hatása, az   élénk légmozgás   mérsékli a fülledtséget, elviselhetővé teszi a hőséget.     A turistaszezon már áprilisban kezdődik és október végéig tart errefelé. Szépségesek a környék strandjai, európai viszonylatban a naposabb helyek közé tartoznak, évi 2500 óra napfénytartammal.
E kedvező klíma hatásaként a sziget lakói az átlagosnál hosszabb életűek, többen száz év felettiek. Ebben nagy a szerepe az egészséges táplálkozásnak. Ételeikhez mediterrán fűszernövények dukálnak. Sok halat fogyasztanak, sütéshez-főzéshez olívaolajat használnak. Helyi specialitásuk az omega 3 zsírsavakban gazdag bárányhús. A szabadon tartott jószágokat természetes tápanyagokon tartják, gyógyfüveket legeltetnek velük. A szájhagyomány szerint az itteni bárányhúsból a római császár, a véres költőként aposztrofált Néró asztalára is jutott.
A letenyei járásnyi nagyságú szigeten másfél ezer növényfajt jegyeztek föl a botanikusok, ami Horvátország flórájának a felét teszi ki. Ezek közül endemikus (világon egyedülálló) a neves magyar tudós, Borbás Vince (1844-1904) által felfedezett, s az ő nevét őrző Asperula Borbasiana. A gyógynövény a baškai öbölben érzi jól magát. Gyógyászati célokra használják szívbetegségekben, valamint emésztőrendszeri bajok esetén.
A déli végeken se szeri se száma a partmenti sétányoknak.  Kiépített kerékpárúton is mind több hely érhető el. Újabban a test és lélek épülésére szolgáló Camino Krk nevű, 150 km-es zarándokúton gyalog is körbe járható teljes Krk. Az egyhetes program utolsó szakasza Baška és környéke 21 és fél kilométerrel. Az e célra kijelölt út több kilátót és szakrális épületet érint. A Baška részét képező Jurandvor pecsételő hely, ahol a Szent Luca templomban bélyegzővel hitelesítik a zarándoklat e penzumának a teljesítését.  
Része a zarándoklatnak    a település védőszentjének tiszteletére emelt Keresztelő Szent János templom egy magaslaton, ahova márcsak az innen nyíló panorámáért is érdemes ellátogatni. A szentély stari (idős) jelzővel illetett harangja 1431-ből származik. A templomkert temetőként is szolgál. Itt található a cseh Emil Geistlich sírja. (Lásd keretes írásunkat.)
Ki gondolná, hogy egy mondén nyaralóhely selymes partmenti fövényéről  akár holdra is eljuthatunk? Ehhez „csak” hét és fél kilométernyi hegyi szerpentint kell megmászni. Ez a nyári hőségben annak ellenére embert próbáló, hogy a kiépített gyalogút nagyrészt árnyas erdőrészek peremén halad, s helyenként pihenőpadokat helyeztek el. A szenvedésért kárpótol a látvány. Alattunk a tenger smaragdzöldje tűnik föl. Ahogy fölfelé kapaszkodunk, mountain bike kerékpárosok előznek meg minket. Kisebb tisztásokon békésen legelésző juhokkal találkozunk. A tengerszint felett 380 méter magasan elterülő plató (fennsík) viszont más világ, mintha idegen égitesten botorkálnánk köveket kerülgetve. 

Kitartóbb gyaloglás után érhető el a sziget délkeleti csücske, a Vela Luka (nagy kikötő) öböl.   E beszögelésnél állt egykor Corinthia vára, melynek romjait régészek kutatják. Van mit feltárniuk az egykori katonai arzenál helyén, együtt a három templom maradványaival. Fekvéséből adódóan az erődből kitűnően lehetett megfigyelni a Senj (magyar neve  hangutánzó szó: Zengg, amely az állandó erős szélmozgásra utal) felől érkező ellenséges csapatok mozgását. A latinos Corinthia nevet – amelyre egy szálloda is emlékeztet – a környék első leírója, Alberto Fortis olasz természettudós, utazási író és szerzetes használta először a 18. században. Manapság a robinzonád turizmus kedvelői vetődnek ide. Néhányan nudizmusnak hódolva élvezik a természetadta lehetőségeket, lemondva a komfort bizonyos elemeiről. Könnyebb terepen közelíthetők meg a Baška több pontján, szétszórtan elhelyezett kőszobrok, melyek a glagoljica (ószláv) abc harmincöt betűjét formázzák. Mivel valamennyi felkeresése időigényes, elégedjünk meg, ha csak néhányra találunk rá.
Az élménydús, kincskereső nap vége felé a promenád lámpái és a hold adják a fényt a sétához a partmenti sekély, bokáig érő sós vízben. Lágy hullámok simogatják talpunkat, s ott marad a nyomunk az aprókavicsos puha fövenyen. De csak néhány pillanatig, míg a hullámok el nem mossák őket...