Zugspitze: Ausztriából a német hegycsúcsra

Július végén, szikrázó napsütésben indultunk az osztrák felvonóval az oromra, ám a hegycsúcshoz közeledve egyre nagyobb felhőkön át vitt az út. Alig szálltunk ki a felvonóból, hatalmas zivatar csapott le a Zugspitze-re, így volt időnk az interaktív történeti és természeti kiállítást megtekintetni, amit 2005-ben hoztak létre, s a régi felvonó csarnokából alakították ki. 

A Zugspitze, ahol 335 km/órával fújt a szél

Nevét onnan kaptak, hogy a meredek sziklákról az északi lábánál gyakran zúdulnak le lavinák a csúcsról (németül Spitze). Néhány érdekesség a Zugspitze-ről:

- 1940-ben mérték a leghidegebbet a csúcson, -35,5 Celsius fokot mutatott a hőmérő

- 1957-ben volt a legmelegebb, akkor +17,5 Celsius fokot mértek

- 1985-ben 335 kilométer/per órával fújt az eddigi legerősebb szél a Zugpsitze tetején

- 1590-ben említették először a nevét egy határ leírásában

- az 1770 körül készült történelmi térkép arra utal, hogy Németország legmagasabb hegyét valószínűleg a 18. század közepe előtt mászták meg

- 1820-ban Josef Naus hadnagy volt az első, aki dokumentáltan is meghódította Németország legmagasabb csúcsát a Bajor Királyság topográfiai hivatalának megbízásából

- 1853-ban Karoline Pitzner volt az első nő a csúcson 

- az 1920-as években építették az első kábelvasutat, amit 1960-ban modernizáltak

- a múzeum üvegpadlójára állva a lábunk alatt 200 méterre van a hegy.

A hegymászók és síelők paradicsoma

Az ausztriai Liechtensteinklamm és a „valódi” Liechtenstein között látogattuk meg Németország legmagasabb hegycsúcsát. A Zugspitze a Keleti-Alpokon belül az Északi-Mészkő Alpokhoz tartozó Wetterstein-hegységnek egy része, a mészkő masszívum éppen a német-osztrák határon húzódik, így a két országból vezet fel a hegymászóknak igazi csemegét jelentő ferrata ösvény, valamint két országból juthatunk fel a könnyebbik módszerrel, a sífelvonóval, illetve fogaskerekűvel. A német oldalon Grainau (Bajorország) lift és a fogaskerekű, míg Ausztriában az Ehrwald (Tirol) településről csak lift visz fel. 

1898-ban egy meteorológiai obszervatóriumot építettek a hegytetőn egy müncheni és egy osztrák intézmény közreműködésével. Az első ember, aki ott dolgozott és át is telelt, a meteorológus, hegymászó és későbbi Antarktisz-kutató Josef Enzensperger volt. Napjainkban egy német időjárási szolgálat üzemelteti az állomást. 2007 augusztusában egy 15 éves projekt elemeként a csúcsplató alatt egy 60 méter mély lyukat fúrtak a kőzetbe, így figyelve az örökfagyott talaj változásait. 

Kettő étterem is található a hegytetőn, egy 300-800 férőhelyes kinti, bajor stílusú fagerendás épület és egy benti, 200 fős önkiszolgáló étterem, aminek ablakából ugyancsak lélegzetelállító a kilátás. A felvonó legfelső állomásától csupán pár perc alatt egy kis via Ferrata-val átmászhatunk a híres aranykereszthez, a közelébe bizony hosszú sorban állás után juthatunk. A kilátás azonban pazar, megéri a nehéz kapaszkodást.