A rómaiak is hordták, de a horvátokról kapta a nevét

E díszes nyakra való újkori története a harmincéves háború időszakára (1618-48) nyúlik vissza, amikor XIV. Lajos, a francia Napkirály segítségére ékeztek horvát katonák. Népes párizsi létszámuk több mint hatezer főt tett ki. A fizetett zsoldosok a katolikusok és protestánsok közötti kölcsönös gyűlöltségéből eredő összecsapásokban nem csak a harciasságukkal tűntek ki, hanem egyfajta divatot is magukkal hoztak: ez volt a kravátli. A közlegényeknek durvább szövésű kendő dukált, a magasabb rendfokozatúaknak finom anyagból, selyemből, pamutból készült nyakra való járt. A ruhadarabra a francia királyi udvarban is felfigyeltek, XIV Lajosra már gyerekként, hétévesen (1646-ban) nyakkendőt kötöttek, amúgy „a la Croate” (horvát) módra.

Igaz, a giga körbetekerése már a rómaiaknál meghonosodott, többek közt a hideg ellen használták, megelőzendő a torokfájást. Ezt a gyakorlatot követték a 17. században a croatok (horvátok), akiknek az asszonyaik, jegyeseik a hűség és szerelem jeleként kendőt kötöttek a nyakukba, mielőtt harcba indultak, utalván arra, hogy otthon maradt fehérnép visszavárja őket. Más praktikum is mellette szólt, egyfajta védőeszközként is szolgált azáltal, hogy felfoghatta az ellenség kardjának az élét, midőn a penge átsiklott a selyemszövésű kendőn.

A világ francia közvetítéssel vette át a cravate szót, amely horvát viseletre utal, jelentése nyakkendő. A kifejezést kravátli néven Jókai Mór is használta az 1892-ben megjelent, A fekete vér című könyvében, midőn az egyik hősét kravátliba öltöztette. az illető „teljes szalonöltözetben jött, fekete frakk, fehér kravátli, arasznyi inggallérok…"

A kifejezés része lett a magyar nyelvnek, történelmünknek. Példának okáért „kravátli ügy" is kapcsolódik hozzá az 1848-as szabadságharc idejéből, amikor éles vita robbant ki Mészáros Lázár hadügyminiszter és Petőfi Sándor között az egyenruha nyakravaló nélküli viseletéről. Az elöljáró válaszút elé állította Petőfit: vagy beosztásának megfelelő ruházatát előírás-szerűen hordja az „a la Hamlet” jelmez helyett, vagy az uniformist vesse le. A poéta ugyanis rendre hiányos ruházattal, kihajtott inggallérral mutatkozott, amit szóvá tett a hadügyér. Ezen felháborodva Petőfi gúnyverset jelentetett meg azt üzenve: nyakravaló nélkül is megvédi hazáját, majd sértődötten lemondott tiszti rangjáról.

Manapság minden férfi ruhatárának a tartozéka a nyakkendő. A tőzsdén, az üzleti, politikai szférában szinte kötelező viselet. Biztonsági őrök, rendőrök, katonák egyenruhájához is jár. Komoly társadalmi eseményeken már a meghívón jelzik a „dress code”-ot, amelynek része kell legyen.

A nyakkendő évszázadok óta az elegancia, a kulturáltság szimbóluma. Matematikusok kiszámították: nem kevesebb mint 177 ezer! módja létezik a megkötésének, az egész egyszerű gumis megoldástól – amit gimnazista korunkban igen praktikusnak tűnt - az egészen komoly művészi megoldásokig. Talán a bőség zavara lehet az oka, annak ha nagyritkán hirtelen kell a kravátli, fél órát is elbíbelődik vele az ember mire megköti azt a csomót, amire kellő gyakorlat híján nehezen áll rá a keze…