Angyalvár, Vatikán Múzeum, Szent Péter sírhelyén (Galéria)

A legenda szerint Szent Gergely pápa, aki 540 körül született Rómában, látni vélte Mihály arkangyalt a mauzóleum felett, aki kardját visszahelyezte tokjába, ezzel jelezve, hogy véget ért a városban tomboló szörnyű pestisjárvány. Ezért kapta az Angyalvár nevet az épület, amelynek tetején is egy angyal szobra látható. Tény azonban, hogy a Tiberis partján álló Angyalvárat Hadrianus császár építtette saját magának és utódainak mauzóleumként i.u. 130 körül. Közel 100 évig valóban császári temetkezési helyként működött az épület, később azonban erődként és börtönként használták. Most, a várba vezető hídon, az utat szegélyező szobrokat újítják fel.

A közel kétezer éves, hengeralakú erődítmény 60 méter átmérőjű, alapja egy 84 méter oldalú négyszög. A későbbiekben a pápák – tudva, hogy milyen biztonságot nyújt ez az épület – egy átjárót építtettek, ami a Szent Péter bazilikát kötötte össze az Angyalvárral. A 800 méteres titkos folyosó - Borgo-átjáró - kívülről észrevehetetlen volt, a bazilika melletti apostoli palotákból indult és az Angyalvárban végződött, s biztonságos menekülő út volt a pápák számára a Vatikánból. A vár ma is lebilincselő, múzeumként működik, meg lehet nézni a császári temetkezőfülkéket és az őket körülvevő spirális folyosót, a börtönkorszakot idéző cellákat, de látható itt egy Hadtörténeti múzeum is. A vár legfelső szintjéről nézve, lábunk alatt terül el Róma, impozáns látványt nyújt például a szinte karnyújtásnyi távolságra magasodó bazilika, amely közelébe található a Vatikán Múzeum, ahova elsősorban a Sixtus-kápolna megtekintése miatt vettük meg elővételben a soronkívüliséget biztosító, méregdrága belépőket. Ha ezt nem tesszük, nem tudom mikor jutottunk volna be a múzeumba, amely előtt végeláthatatlan sorban várakoztak az emberek.

A múzeum azonban csalódás volt, mert elvesztünk a látnivalók tengerében. Rövid idő alatt megnézhetetlen mennyiségű kincs, művészeti alkotás tárult elénk a kiállítási termek sokaságában. Ráadásul a Sixtus-kápolnához szinte végtelen hosszúságúnak tűnő kiállítási folyosókon lehetett eljutni, amelyeken hömpölygött, magával sodort a tömeg. A kápolnába lépve ért igazán bennünk a kellemetlen meglepetés, mert a múzeumőrök weiter-t, weiter-t kiabálva tereltek végig az oldalfalak szélén, s durván rákiabáltak arra, aki fotózni próbált, vagy megállt. Ráadásul láttuk, hogy a terem közepén, kordonoktól védve sokaság bámulta a freskókat, míg minket, több száz társunkkal együtt, szinte öt perc alatt áthajtottak a csodálatos képek alatt, amelyekből alig láttunk valamit. Az utolsó pillanatban, mielőtt kiléptünk volna a kápolnából, rácsodálkoztam a szemközti oltárfalra, amelyen Michelangelo, Az utolsó ítélet című freskója volt látható, amely 17 méter magas és 13,5 méter széles freskó…

A leírásokból tudjuk, hogy a Sixtus-kápolna a mindenkori pápa magánkápolnája, és a 19. század óta a pápaválasztás helyszíne is egyben. Évente legalább 5 millió látogató nézi meg a kápolnát. Azt tudtuk, hogy fényképezni tilos a teremben, de még megállni is, az új

volt. A világ egyik legismertebb alkotása a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, amely az 540 négyzetméteres felületével a világ legnagyobb egybefüggő freskója is. A freskó egyedülálló tablója az Ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Az ember teremtését, a Paradicsomból való kiűzetés jelenetét és a Biblia többi epizódját ábrázoló freskókat Michelangelo készítette 1508 és 1512 között. Az Utolsó ítélet nem akkor készült, amikor a mennyezeti freskó, Michelangelo 1536-ban, 22 évvel később tért vissza, hogy megfesse az oltár feletti művét.

Bár, - mint ez a visszaemlékezésekben olvasható - Michelangelo nem igazán örült a felkérésnek, mert valóban jobban szeretett a szobraival foglalkozni, elvállalta a feladatot. A pápa csak az üres mennyezetet szerette volna kicsit tagolni néhány mintával, és az ablakok fölé az apostolokat megfestetni, Michelangelo monumentális freskóban gondolkozott. A vita végén a pápa azt mondta neki: „Csinálj, amit akarsz!” Mindezt tehát tudjuk a leírásokból, de a látványban elmerülni nem volt módunk, talán az utánunk érkezők szerencsésebbek lesznek…

Már késő délután volt, amikor a monumentális Szent Péter térre érkeztünk, s látva a bebocsátásra váró emberek végtelen sorát, beláttuk, nincs esélyünk a mai belépésre. Azt javasolták a szállodában, hogy próbálkozzunk a reggeli órákban. Másnap, reggel fél kilenckor már a várakozók között voltunk, öt perccel kilenc óra előtt pedig, túljutottunk a biztonsági ellenőrzésen is, majd elénk tárult a csodálatos templom óriásai belső tere.

A templom Szent Péter sírja fölé épült, ahol korábban már állt egy bazilika, de annak egy részét, a rossz állaga miatt lebontották, mielőtt 1506-ban letették a mai Szent Péter-bazilika alapkövét. Eredetileg Donato Bramante kapott megbízást a tervek elkészítésére, ő azonban csak a pillérek felépítéséig jutott el. Halála után számos építész részt vett a munkálatokban, a további tervezésben, míg végül 120 év alatt elkészült a bazilika. Dolgozott rajta többek között Raffaello, Peruzzi, Sangallo és Michelangelo is.

Az előcsarnok 71,5 méter hosszú és 13,5 méter széles, innen 5 ajtó nyílik a belső térbe. A homlokzaton 9 erkély van, melyek közül a középső az, amelyről a pápa a téren összegyűlt tömegek előtt nagy ünnepeken elmondja az „Urbi et orbi” áldást. A kupola Michelangelo tervei alapján készült el, és bár ő nem érte meg a munkálatok végét, halála után utódja, Giacomo igyekezett a lehető legpontosabban követni a mester terveit, csak apró változtatásokkal élt. A Szent Péter bazilika kupolája 120 méter magas, s a székesegyház kupolájába fel is lehet menni gyalogosan, vagy félig lifttel és félig gyalog. Ez az utóbbi is csak kis könnyebbséget jelent, mert a lift után is sokat kell még lépcsőzni. Összesen 551 lépcső vezet fel, ha liftet is használunk, akkor azután még 320 lépcsőfokot kell megmászni, ami igazán komoly sport teljesítmény…

A bazilika felépítése után, 1657-67 között készült el a Szent Péter tér, VII. Sándor pápa megbízásából Bernini kivitelezésében. A tér 320-szor 240 méteres, mindkét oldalán 17 méter hosszú oszlopcsarnok (kolonnád) szegélyezi, amelyek 4-4 oszlopsorból állnak. Összesen 284 dór oszlopból áll a két oszlopcsarnok, az oszlopok 13 méter magasak és mészkőből készültek. Az oszlopok, a tetöjükön lévő párkányzattal együtt 21 méter magasak.

A Szent Péter tér közepén álló obeliszk az egyiptomi Héliopoliszból származik. Nyolc méteres talapzaton áll az obeliszk, amely 25 méter magas. Caligula császár idején, 37-ben került Rómába az obeliszk, de hosszú ideig a Circus Maximus mellett állt. 1586-ban, V. Szixtusz pápa kérésére helyezték át a Szent Péter térre.

Mindezek meglehetősen száraz, de lebilincselő adatok, jelzik micsoda emberi teljesítmény volt ez a kor technikai szintjét is figyelembe véve. A templom művészi festései, szobrai lenyűgözik az embert. Egy életen át bántott volna, ha, ennek megtekintését kihagyjuk!